Dr. Harangi Szabolcs

Mondhatni azt, hogy én egy vulkándetektív vagyok, egyfajta vulkánpáró.

Hát viszem magammal a csoportot, most éppen néztem tegnap, mert valami kellett, hogy 16.400 tagja van. Ez nem tudom, vagy így alakult, hogy ilyen tagfelvételre néha jelentkeznek is, akkor én rányomom, hogy igen, rányomom, hogy nem.

Tehát ez jó, ez szerintem egy szép szám, nem is ez a lényeg, ez egy, hát nem tudom a feleségem mit szólt, tehát egy ilyen szerelem, vagy ilyen, tehát hobbi, talán jobb, nem? Tehát ez egy olyan dolog, amit most már

Ez egy jó kérdés, és nem olyan egyszerű a válasz. Egyrészt számomra kezdjem azzal, hogy óriási megtiszteltetés, hogy Juhász Árpád is itt volt, Árpi Vácsi számomra egy nagy

egy olyan példakép, már csak azért is, mert az se volt teljesen egyértelmű, hogy én geológus leszek. Tehát hagyj biztosam a gyerkőcöket is, hogy aki nem tudja mi az, hogy geológia, még lehet, hogy geológus lesz. Én nem geológus akartam lenni, viszont

Viszont kezembe akadt akkor a könyv, amikor itt a jelentkezés, hogy merre, hova, merre menjek, a Juhász Árpádnak a Lemeztektonika című kis pici könyve. És marha izgalmas volt, de akkor sem akartam geológus felmérni, mert akkor sem tudtam még, hogy az micsoda. Akkor földtudomány volt, amire jelentkezni lehet, egyébként most is földtudományi szakra lehet jelentkezni,

És én azért mentem erre a szakra, mert szüleimmel rengeteget kirántultunk. És ez egy tök jó dolog volt. Imádtam a térképeket, tehát mi akartam lenni térképész, mert térkép az olyan marha jó dolog. Nemcsak a térképeket, hanem a hátsó részen lévő adatokat is

nagyon szeretem, tehát bújtam azt, hogy akkor ki fog győzni a Mississippi, vagy éppen a Nílus, hogy melyik a leghosszabb folyó, vagy melyik a legnépesebb ország. Én ezt nem tudom, így adódott, ez nekem tetszett. És aztán, amikor az egyetemre bejutottam,

akkor alakult ki az, hogy először letaglózó volt, hogy geológia, és most megvannak a geológiának is a szerelem forrásait. Számomra az ásványtalan nem az volt, az inkább nyakon ütött, hogy úristen, mi minden van. Még egyszer, a gyerek, aki a középiskolából kijön, számolni tud, tudja esetleg a fizika

alaptételeit, egy-két vegyelet is talán tud, de az, hogy mi az, hogy szvalerit, vagy mi az, hogy galenit, olivin, azt nem tudja. Ezek valami kőzetek gyarítom. Ezek ásványnevek. Én valami földönkívül fajokra tippeltem volna. És ez most már így egy néhány évtized távlatából, ezt én látom is, hogy ezért nagyon nehéz nekünk, földtudósoknak,

hogy jönnek hozzánk az érdeklődők, valamilyen oknál fogva érdeklődnek, például a geológia felé. Ki kell törölni belőlük egy csomó hülyeséget, amit tanultak a középiskolában, a földrajzórákon. Miután most már kiderült valamilyen elszólásból, hogy van öt gyermekem, tehát én ötször végig éltem azt, hogy középiskolában mit tanulnak. És a földrajz könyvet kinyitva segítvén a gyermekévet, hogy felkészüljenek a másnapi dolgozatra, és

És akkor próbálom kikérdezni, és akkor mondom, mi? Megolvad a kéreg, ahogy alábukik a vörkövegyben. És akkor elgondolkozom, hogy most akkor mi a bubátot csináljak? Hát most ez baromság. Nem is értem, hogy ezen növelkednek fel gyerekek, és így érik el az életüket, hogy ezt így gondolják. És...

És akkor hát persze a gyors dükső miután elpárolok, hogy miért ilyen hülyeséget tanulnak, és esetleg más tárgyakba is lecsúsznak ilyen szarosiban, és azt mondom, hogy gyerekem, nem csinálok neked rosszat, mert másnap nem azt fogják kikérdezni, amit én elmondok neked,

hanem a könyvet. Így akkor, mint egy vers tanulás, akkor mondd fel nekem, hogy akkor a kérgek hogy úszkálnak az izzó magma tömegen, ami a földköpenyet alkotja. És valahogy én is, amikor bekerültem az egyetemre, akkor egy csomó új dolgokkal találkoztam, de hát jöttek szembe velem a kőzetek is, a geológiát választottam, már csak azért is, mert ez olyan volt, hogy a legjobb akazok a geológiára mentek.

meg a geofizikára, de a sógorom, aki a sógorom lett, egy geofizikus, vele sokat gondolkodtam, hogy mi legyen, hogy legyen, neki az édesapja is geofizikus volt, de én rájöttem azt, hogy ebben sokkal inkább fizika, mint geó, és én inkább geó akartam lenni, tehát ő ment geofizikára, én meg geológiára.

de a vulkánokról még akkor sem tudtam sokat, tehát én nem olyan óvodás voltam, aki már rögtön azzal kezdte, hogy vulkánokat rajzolgat, és gyerekkorában elhatározza, hogy ő majd megmenti a világot egy nagy vulkánkitöréstől. Ez csak később jött? Igen, végigértem úgy az egyetemet, hogy ez eszembe se jutott. Nem is tanultunk vulkánokról, és aztán én utána doktori képzést kezdtem el,

mert valamilyen módon egy kíváncsiság által hajtott ember vagyok, egyenlő tudós, és akkor így végül is egy szakmai konferencián, az még a szocialista érában volt, de tudtunk menni azért külföldre. 80-as évek végén már azért kicsit könnyebben, 90-as évek elején kicsit akkor már tártkarokkal váltak. Pont egyébként 91-ben a manci

Németország beli vulkanológiai konferencián, legalább annyira érdekes, mint az, hogy Magyarországban hol vannak a vulkanok Németországban. Hát ott vulkanológiai konferencia is volt, és ott volt az a, lehet azt mondani, ez ilyen fordulópont, hogy hát ez marha érdekes.

És akkor jelentek meg az első olyan könyvek is, modern vulkanológiai könyvek, amelyeket meg tudtuk vásárolni, mert az az volt, kimentünk Németországba, és 91-ben. Tehát ott a németek körül rajongtak. Dugták be a zsebünkbe a húsz márkásokat.

Tehát akkor szerettek minket, ugye a magyarokat, és ott nekem nagyon megtetszett a vulkanológia, jöttünk hazafele kollégámmal, Szabó Csabával, aki tanárom volt, végig csacsoktam az egész repülőutat, hogy Magyarországon kellene ezt csinálni. Egy éve rá megszerveztük az első vulkanológiai telepgyakorlatot, és olyantól kezdve, hogy mindig volt vulkanológiai telepgyakorlat itt Magyarországon.