Polyánki Balázs

a gyász folyamatot végigvinnie, és nem sikerült feldolgoznia ezt az egészet. Milyen erre utaló jelek lehetnek, amit önmagadban fel tudsz ismerni? Nagyon érdekes a kérdésed, hogy folyamatot végigviszem. Én úgy hallom, de segíts ki, hogyha rosszul gondolom, hogy ennek valami vége van. Tehát, hogy belemegyek abba a gyászba, mint mondjuk egy medencébe, és akkor végigmegyek rajta, és akkor utána meg kijövök belőle.

tehát hogyha a veszteségemet csak eltemettem magamban, és nem kezdtem el feldolgozni. Aha, értem, értem. Az első részére visszatérve, szokták mondani, hogy grief lasts till love lasts, tehát hogy a gyászom addig tart, amíg a szeretetem tart, és hogyha olyas valakit vagy valamit veszitek el, ami nagyon közel volt a szívemhez, hát akkor az addig fog tartani, amíg jó szívvel gondolok, vagy emlékezek arra a személyre,

vagy tárgyra, vagy országra, tehát nagyon sok mindent el tudunk veszíteni gyerekkorunk óta, és hogy nagyon sokunknak van ez az élménye, hogy nem fedeztem fel, nem éltem meg, és nem fejeztem ki azt az élményt, amikor mondjuk a szobámat elvették tőlem, amikor a játékaimat eladták, vagy amikor azt mondták, hogy na most el fogunk költözni egy másik városba, vagy az iskolából kivettek, és azt mondták, hogy most

mivel elválunk, ezért te jössz velem, és ez fog velünk történni. És nem volt igazából beleszólásunk, viszont az élményünk megvan ezzel kapcsolatban. És nagyon gyakran, amikor mondjuk felnőtt koromban van egy vesztességem, azt megélem, akkor a korábban meg nem dolgozott gyászaim is vissza tudnak térni, meg tudnak szólítódni. Tehát ez egy olyan jele, hogy van itt nekem valami,

aminek nem adtam teret, nem adtam létjogosultságot, és az most visszajön, és valahogy megszólít. Nem kell patológiára gondolni, tehát a gyász nem patológia. Alapból nem kell hozzá sem gyógyszer, sem pszichológus. Vannak viszont olyan esetek, amikor annyira eláraszt az az élmény, hogy egyedül nem megy. Mondjuk nem tudok barátot, társat, tanút találni ahhoz,

hogy tovább menjek a gyászonban, ilyenkor lehet az, hogy találok valakit, akiben megbízok ahhoz eléggé, aki nem feltétlenül kell, hogy pszichológus legyen, nagyon sok gyászkísérő van, nagyon sok különféle végzettséggel, nagyon jók, sokszor még jobb is, mint egy pszichológus, mert nincsenek azok a prekoncepciók, amikről beszéltem, hanem alapból azt látom, amit hoz.

És a legjobb beszélgetéseim az összes klienseim közül, az összes baráti beszélgetések közül azok a legőszintébbek, ott van a legnagyobb intimitás, a legnagyobb emberi közelség, amikor olyanokat hallgatok, akik mondjuk a gyereküket veszítették el, vagy az élettársukat veszítették el,

Tehát ott igazából már nincs mit veszíteni. Tehát hogyha valaki megnyílik, és azt az őszintességet, azt az intimitást be tudja hozni egy ilyen beszélgetésben, annál nagyobb élményem nincs, hogy ilyen emberek társaságában tudok lenni. És innen már mehetünk oda, hogy hospice, hogy gyerek hospice. Én most voltam hospiceházban, három napom keresztül interjúkat készítettem. Tudom, miről beszélsz. Viszont azt nem tudom, hogy a Gergőnek a kérdésére válaszoltál-e.

mutathatnak arra, hogy még sincsen ez az egész gyász folyamat kellőképpen feldolgozva. Elakadt gyász, rejtett gyász, prolongált gyász, nagyon sok név van a szakirodalomban, amit... Elfirtatod. Hogyha ezt akarod egy kicsit megnézni, ezeket a fejezeteket kell kinyitni a könyvekben, és ugyanígy az összes szint, amit mondtam. Tehát nézd meg, hogy tudsz-e aludni? Mi az, amit álmodsz?

tudsz-e koncentrálni. Tehát az összes ilyen szinten, elemzési szinteken végig tudsz menni, és hogyha azt tapasztalod, hogy valószínűleg ennek kapcsán mondjuk nem tudsz megélni intimitást másokkal, a munkahelyen romlik a teljesítményed, folyamatosan egy bizonyos gondolat körül körészen veződnek a gondolataid, a fantáziád, ezek mind lehetnek jelei annak, hogy nekem ezzel dolgom van, még

integráltam olyan mértékben, hogy mondjuk ezt konstruktívan tovább tudjam vinni az életemben. És jókor fontos az, hogy ezzel megálljak, foglalkozzak, teret adjak, felfedezem, megéljem és kifejezzem, ahogy mondtam. És az lehet mondjuk jelen, hogy...

Nagyon jó kérdés, nem tudom megválaszolni, viszont kutatást végeztem ezzel kapcsolatban, a Visitation Dreams, tehát a szakiradalomban így használják ezt, amikor egy elhúnyt szeretted, vagy akár egy kis állat megjelenik, és hogy ott mi történik, ezt is tudom tartalomelemzéssel, tehát magával az élménnyel, hogy ott mi történt, és hogy utána ennek milyen hatása van az én életemre. És a kutatásomból az jött ki, hogy nagyon, akik ilyen élménynyel rendelkeznek, After Death Communication, így is hívják,

Nagyon nagy a diverzitás, és az egyik legnagyobb üzenet az álomkutatásomnak az volt, hogy nagyjából az 50%-a ennek a populációnak, akik álmodnak elhúnyt szeretteikkel, azok nem osztják meg másokkal azt, hogy ilyen élményeik voltak.

Az 50% pedig különféle módokon osztja meg, tehát vagy családdal, vagy segítővel, vagy gyászkísérővel, ahogy te is mondtad, hogy ott teljesen konfortos azzal, hogy ezt megosztja. Viszont az az 50%, aki ezt nem osztja meg, nekik ez

Tehát nincs eszköz a kezükben, hogy ezzel mit csináljanak, mit kezdjenek. Nagyon gyakran a szígyenérzés jelenik, meg nagyon gyakran ez a szenvedés, amit te is mondtál, hogy látom szenvedni, nagyon rossz, tehát maga az álomélmény negatív. És nem tudnak ezzel úgymond egy következő lépést megtenni, lehet a jele. Igen, lehet a jele ennek. Itt a kérdés megint az, hogy hogyan tudom ezt úgy nem patológizálva megvizsgálni, hogy

hogy konstruktívan tudjam segíteni önmagamat, vagy hogyha barát vagyok, ha családtag vagyok, akkor hogyan tudlak segíteni abban, hogy megélt felfedezés kifejezt. És hogy ennek ugyan vizsgáljak a paranormális oldalát is, hogy egy picit visszajöjjünk ide a témákhoz.

Hogyha olyan üzenetet hall valaki például egy elhunyt szerettétől, aminek utána az életére olyan hatása van, nagyon gyakran a beszámolókban, tehát a szöveges üzenetekben, ami a kutatásban megjelent, azt láttam, hogy valaki az elhunyt szülőjétől azt mondta, azt kapta, hogy nyugodtan köss házasságot ezzel a személlyel. Tehát az álmában üzen neki, úgymond az elhunyt szülője, hogy az a párkapcsolat, amiben most benne van, az elég komoly ahhoz, hogy

hogy házasságot kössön, és erre az élményre alapulva kötött házasságot azzal a személlyel. Tehát megint, hogy értelmezzem, úgy is értelmezhetem, hogy gyászonban átéltem valamit, ami nekem fontos, természetesen fontos, és erre az élményre alapozom a döntésemet, de úgy is, hogy hiszek a személyiség a lélek túlélésében, és hogy ez egy olyan üzenet volt a túlvilágról, ami alapján én ezt a döntést hoztam.

Tehát ebben nem tudok dönteni, de hogy az emberi élmény lehet ilyen is, meg lehet olyan is. És voltak az olyanok is természetesen, akik inkább a természettudományosabb oldalról közelítik, hogy az agy néha okoz olyan élményeket, hogy itt és ott ilyen aktivitások vannak, ami által azt éled meg, hogy ez történik.

vagy annyira nyitott, hogy ezt elmesél nekünk. Mert biztos, hogy gyanítjuk, hogy van egy ilyen konkrét élmény, vagy nincs? Élmények vannak, egy konkrét élmény nincs, ami ebbe az irányba vit, hanem inkább ez a nyitottság, kíváncsiság, szerénység, a...