Polyánki Balázs

És a te feladatod az, hogy kitaláld azt, hogy én mire gondolok. Amikor mondjuk te nézel egy képet, és azon a képen mondjuk ez a sörös doboz van, és ő próbálja kitalálni, hogy vajon a Robi... És akkor te elmondod a válaszodat, és én mondjuk mint a bíró nézem azt, hogy na, itt van egy sörös doboz. De hogy ezt mondjuk négy

olyan lehetséges variációból kell neked kitalálnod, hogy szerint egy sörösdoboz volt, vagy éppen egy táleper, mondjuk egy virág, vagy éppen egy autó. És hogyha sokszor megcsináljuk, akkor megnézzük a statisztikát, ugye itt is 25% az, amit a chance a véletlen okozhat, és hogyha ez magasabb, akkor azt mondhatjuk, hogy van hatása minden valószínűség szerint annak, hogy itt telepátia történt. És hogyha megnézzük ezt nagyon sokszor, mondjuk valaki csinálja Párizsban, valaki csinálja New Yorkban,

Nagyon sok próba van, és van egy statisztikai eljárás, amit úgy neveznek, hogy metaanalízis, tehát amikor nagyon sok próbát összehasonlítunk, és annak az eredményét nézzük meg, akkor, ha jól emlékszem, a szám 33% körül van. Tehát a 25-höz képest ez szignifikánsan magasabb.

Pici a hatás, ezt szokták mondani, tehát nem száz százalék, minden egyes alkalommal nem tudod megmondani, de van hatása. Tehát a gyógyszerészetben is nagyjából hasonló nyelvet szoktak használni, hogy nézzük meg a kísérlet során, hogy az új lötynek van-e hatása, vagy nincs. Ha pedig van hatása, akkor mekkora? Melyik a jobb? Melyiket vessük be? Melyikért kérjünk pénzt? Azt nagyon szeretném tudni, hogy te hogyan magyarázod ezeknek a

Tehát annak nagyon örülnék, ha ezt meg tudnám magyarázni. De van valami elképzelése? Nem tudom. Inkább azt mondom, hogy megismerem ezeket, tehát amit említettél, ez inkább így a kvantummechanika területéről származik, ahol beszélnek olyanról, hogy húrelmélet, beszélnek olyanról, hogy membránok, beszélnek olyanról, hogy kvantumintanglement, így van, nagyon sokféle dolog van.

Nem tanultam, tehát nem vagyok kompetens abban, viszont nagyon izgat. Úgy is lehet magyarázni, hogy mondjuk bennünket felépítenek ilyen dolgok, meg ilyen történések vannak bennünk, de mondjuk az asztalban is.

És ha az asztal is rendelkezik olyan tulajdonságokkal, mint én, akkor a kettő között, a kettő dolog természete között milyen átfedés van, milyen különbség van. Tehát nem tudom megmagyarázni az agyammal, viszont élményeim lehetnek. És hogyha ezt így szemléltetni szeretném mondjuk bárkinek, vagy aki eljön és azt mondja nekem, hogy

Mondjuk kómába esett, mondjuk volt egy autóban esetted, és azt mondod, hogy te most kómába voltál, képzeljem el, két hétig, és az alatt a két hét alatt átéltél dolgokat.

Nem vagyok orvos, a kómáról szinte semmit nem tudok neked mondani. Viszont az élményedet mondod nekem, te, mint ember, nagyon izgat és nagyon érdekel, hogy ezt most te kitalálod? Vagy mi történhetett az agyadban, hogy azt mondod, hogy te találkoztál lényekkel, fényt láttál, alagúton mentél keresztül, life review, tehát az életed lepergett előtted, volt egy beszélgetésed, azt mondták, hogy most vissza kell fordulnod? Nem esett jól, visszatértél?

felébredtél, kinyitottad a szemedet, és egy kórházban találtad magad. És azt mondod nekem, hogy milyen érdekes, hogy ebben az alternatív létezésben, nevezzük így, nem tudom, mi a jó szó rá, ebben te szerelő voltál. És azt mondod, hogy jöttek hozzád emberek, elhozták a fűnyírót, ilyen tuti megcsináltad a fűnyírót, elhozták a következő mechanikai dolgot, megszerelted. És akkor

Milyen érdekes, mert mondjuk korábban egy éttermet üzemeltettél, de most hirtelen, kóma után elkezdesz érteni az áramkörökhöz. Elkezdesz érteni a szerszámokhoz. És oda mész a sarokba, és összeraksz dolgokat. És megkérdezem, hogy honnan a csodából tettél szert ezekre a képességekre? Oké, tudsz segíteni az embereken, de hogy hogyan lehetséges, hogy...

Hogy tudom mérhetővé, megismételhetővé, konzisztens adatokat, hogy tudok ebből nyerni? Hát nagyon nem. Vagy egy halál közeli élményt, hogy tudok etikusan vizsgálni? Nagyon nehéz ezekkel a kérdésekkel foglalkozni. Tehát ugyanígy izgat engem is, és ez mozgat engem is, hogy ezt tanulmányozzam. Szintén nyáron találkoztam olyan PHD hallgatókkal, akik a Northampton, ez is a UK-ben van egy egyetem,

azt kutatják, amit úgy neveznek a szakirodalomban, hogy pre-birth memories. Születés előtti emlékek, igen.

Amikor mondjuk egy két, három, négy, öt éves kisgyerek oda megy az apuhoz, vagy az anyuhoz, és azt mondja neki, hogy én így haltam meg, vagy ez a személy voltam előző életemben, és hogy egyébként amikor jöttem hozzád legelőször, akkor nekem vissza kellett mennem. Aztán jöttem hozzád másodjára, akkor megint vissza kellett mennem, és nagyon örülök, hogy most harmadjára itt lehetek veled. És akkor...

Miközben a szülő hallgatja ezt a beszélgetést, akkor leesik neki, hogy igen, volt két vetélése, és hogy most, hogy megszülethet ez a kisbaba, akkor honnan tesz szert erre a tudásra? Tehát ez PHD szinten tanulmányozzák, és UK-ben kicsit nyitott megint a nyitottság, ugye?

Hogy ott nyitottabb a társadalom arra, hogyha mondjuk meghirdetnek ilyen kutatást, akkor az emberek eljönnek, és tényleg ilyen 100-200-300-es elemszámmal tudják ezt megtenni. Említettem Brazíliát, São Paulo-ban az egyik kollégám ott azt vizsgálja, hogy a nagyszülők, úgymond szellemei, tehát a már nem élő nagyszülők, ők hogyan vannak jelen az adott társadalomban, mondjuk egy családi rituál és során.

Ennek a szerepe Magyarországon, ha erről beszélnénk, eléggé furcsan néznének, hogy igen, egyébként a nagypapa azt üzente, hogy tehát hogy, tehát akkor ez most patológia, ez most akkor, tehát a kultúrának hatalmas szerepe van abban, hogy amikor valamit vizsgálok, kérdéseket teszek fel, ami téged is izgat, honnan jön ez? És ez még csak a tudomány. Ha megnézzük a misztikát, megnézzük mondjuk a képzőművészetet, a festészetet, a táncot,

annyiféle módon megismerhetem mindezt, melyik az igaz. Ez igaz, csak hogy ezek mind ugyancsak agyból erednek, nem? Tehát mondjuk a művészet, vagy nem? Nem lehet? Van hozzá, de maga a módszertanál, tehát az az eszközrendszer, amivel vizsgálja azt, hogy ez most, ez a kommunikáció mondjuk hogyan történt, az szignifikánsan eltér, teljesen más. Tehát köszönő viszonyban az sincs. Tehát egy művész, és mondjuk amikor egy tudós beszélget,

akkor fognak olyan területeket találni, amelyek mondjuk hasonlóak, de lesz olyan, amit mondjuk nem értenek egyet, vagy nem értik meg egymást egyáltalán. Miről László szokta mondani, hogyha esetleg valaki olyan nyelvezetet próbál használni mondjuk a tudományterületen belül, ami nem akurátus, tehát nem megfelelő, akkor azt hiszem, hogy kigólyózzák az adott területen, mert egyszerűen nem állja meg a helyét. Tehát ott, ha be akarsz lépni a kutatás világába, tudósnak akarod nevezni magad,

akkor a miszticizmus nyelvezeten nem odavaló. Akkor ezt olyan közegben kell megtenned, ahol mondjuk mágiát használnak, és azt mondod, hogy sámánizmust említetted például, az megint egy olyan eltérő eszköztár, ahol megvan a megfelelő kultúra, megfelelő hiedelem, és hogy az, hogy tud úgy konstruktívan hozzáadni mondjuk egy önmagát szellemek által megszállt személyi kríziséhez,