Pázmándi Gergely

Szerintem most a beszélgetés során fogjuk érinteni, hogy egyáltalán van-e értelme minél tovább élni, vagy inkább éljük meg az életünket úgy, hogy legyen az 40-50 év, de az úgy masszívan és jól. Viszont akkor szerintem most köszönjünk be. Az a helyzet, hogy nagy örömmel köszöntjük Szász Mátét itt a stúdiónkban. Sziasztok! Kösz, hogy eljöttél. Szász Máté, neurobiológus és a Színlab szakmai vezetője.

és aki valaha hallotta beszélni, hát lehengerlő, mert az előadás módja is az, meg az is, amit mond, ráadásul sosem rejti véka alá a véleményét, és néha elég radikális dolgokat állít, amit hát így az ember felhúzza rá a szemét, szóval bizonyára a mai beszélgetésben is lesz egy csomó ilyen, annál is inkább, mert azért hívtuk meg Mátét,

mert nekünk van egy olyan heppünk a Gergőben, hogy gyakorlatilag kitesszük Budapesten, vagy valamelyik európai nagyvárosban, de akár mondhatnánk Delhi-t is, szóval ez nem kontinens specifikum, szóval kurvára egészségtelen a létezés, és ugye korunk egyik legfőbb problémája

Félemáti, szerintem akkor most itt légy ő kedves nekünk megvilágosítani azt, hogy hogyan alakul ki a rák. Azért, mert hogy amit most elmondtál, az szerintem tökre igaz, és ez bizonyára egy válasz lehet arra, hogy valaki egész életében minden áldott nap megiszik

egy kupicával vagy akár három-négy sört, és soha semmi bajon nem lesz, és nem lesz rákos, de lehet, hogy azért, mert reggelente egy-két órán keresztül az állatokat és a ház körül sertepertél, tehát hogy itt összeadódnak, ahogy mondod, ezek a különféle hatások, és mi meg pont azért hívtunk téged, mert azt szeretnénk, hogy megvilágítanád annak a lehetőséget, hogy egy urbánus környezetben, ahol az autók környezet, vagyis a szennyezése van,

körül vagyunk véve elektromos hálózattal, nem tudjuk, hogy mi van a vízben, tehát hogy annyiféle hatás lehet egy urbánus közegben élő ember számára, hogy ez elképzelhetetlen, úgyhogy azt szeretném, hogy idejussunk végig.

Úgyhogy azt nem mondhat, tehát, hogy akinek ilyen genetikai mutációja van, az nagyon sajnos sajnálatos helyzetben van nála, ez ki fog alakulni. Itt vagyok. Nem, miért van? Hálinszindrómás vagy? Nem, nem, nem, de csak. Attól függően itt vagy, de hogy. Nem, egyébként szóba is akartam hozni, hogy nekem édesapám, édesanyám egy alántrákban húgyt el.

az apám az egy vesedaganatból indult agyi áttéttel rendelkezett, és végülis nem a daganat meg arra rákvitte el, hanem annyira legyengült a szervezete a gyógyszerektől, mi egymástól, hogy a szíve. Az anyám viszont alig, hogy betöltötte a 39-et, vastagbérák. Én nagyon úgy voltam vele, hogy hát akkor nekem ez lesz a pálya, de aztán eldöntöttem fejben, főleg amióta minden segített csináljuk, hogy azért a

Az élethez való viszony az, hogy mennyire hagyjuk, hogy a lelkünk belül emészen is marjon bennünket, én eldöntöttem, hogy én biztosan nem leszek rákos, és ezt nem csak azzal mondom, hogy én például nem akarok stresszelni, én próbálom az egész életemet úgy élni, viszont szűrnöm kell, és én rendszeresen megyek proktológiára,

Érdekes, mert hogy én nekem mondom, a családi vonatkozásból kifőleg elég sok olyan közvetett tapasztalásomból, hogy biopsziát vettek, de hát akkor megszúrták a dagontot. Ez mióta van ez a likvid?

Máté, hagyd kérdezzek az az adrenalinak kapcsolatban valamit, mert nekem van egy olyan föltételezésem, hogy itt lehet, hogy valahogy ez két külön jellegű adrenalin, nem tudom, de azért vannak azok az emberek, akik nagyon szeretik, tehát ő rám mondjuk, hogy ilyen adrenalin junkik, akik ugrálnak le ilyen mókus ruhába a hegytetőről, meg éjtelműeknek, meg nem tudom micsoda, és szerintem ők hamarabb fognak meghalni abban, hogy egy balesetben szenvednek, mint hogy irányosak legyenek,

És hát a másik probléma, mondom azt, hogy kizárólag a hőhatást nézik, ráadásul... De bocs, csak még a hőhatásnál. Tehát egy Celsius fok, az gyakorlatilag egy 36,6 Celsius fokos testhő esetében a hőemelkedés esete áll fenn. Tehát akkor gyakorlatilag egy telefonállás során én majdhogy nem lázat okozok magamnak.

Hát szervusztok kedveskéink! A legnagyobb szeretettel köszöntünk mindenkit. Ez itt a Mindenségit Podcast. Egészen biztosan őszintén mondtad ezt? Nem, tényleg. Lehet, hogy nem a legnagyobb szeretettel mindenkit, de téged igen.

Viszont én szeretném nektek megköszönni, hogy néztek minket, hogy belünk vagytok, és hogyha értékesnek ítélitek azt, amit mi csinálunk, akkor tudtok minket úgy támogatni, hogy feliratkoztok, vagy megosztjátok a szeretteitekkel.

az adásainkat, és hogyha megengedhetitek magatoknak, akkor még Patreonon is tudtok minket támogatni, ahol olyan új sorozatokkal is találkozhattok, mint a Mental Fröccs, vagy az újraindult Backstage. Ezeket máshol nem lehet látni, csak a Patreonon, és hát nélkületek nem menne, úgyhogy köszönjük szépen a támogatást.

Tudom, Ben, én abszolút ezt gondolom, amit elmondtál, csak lehet, hogy én még pessimistább vagyok, mint te. Te mindig kiemeled a mi országunkat, én pedig úgy vagyok vele, hogy súlyosak a problémák, de attól tartok, hogy ez gyakorlatilag egy globális szintű. Jó. Meglátjuk tulajdonképpen, most már át kéne adjuk a szót Szabó Műhelyi Viktorjának, Hello Viki!

az, amit csinálsz? Nem, arra gondolsz, hogy mi a különbség a műzinformáció és a dezinformáció között? Ez egyik olyan, ami félreinformálás, tehát, hogy én mondjuk úgy mondok valamit, hogy én azt hiszem, hogy az valid információd, aztán nem. Tehát, hogy én nem abból a szándékból mondom neked azt, hogy kint most húsz fok van, mert

Hát inkább az utóbbi. Igen, igen. De akkor nem lehet, hogy olyan módon is ketté, vagy el lehet választani hazugság típusokat, hogy mondjuk az ő hazugságuk, az, hogy én most halott vagyok és nem élek, úgyhogy engem már nincs értelme megölned még egyszer. Ez egy önvédelem. Ez egy túlélési ösztönt. Még nálunk az a gyökér probléma, amit Robi a felvezetőben elmondott, hogy az egész világunk

a hazugság ingományos talajára így himmálózik, az viszont nem pedig egy túlélési, tehát nem egy önvédelem, hanem egy megfontolt mások hátrányba juttatása által saját előnykobácsolás szándékú hazugságkomplexum szerintem. És itt azért ennek a funkciójában gyökeres különbség van, nem?

Igen, nagyon. És hogyha ez egy ilyen, tehát ez egy protokolláris dolog, nem tudom miért, de hogy ez egy ilyen normává válik, és én azt vettem észre, hogy ott még családom belül is valahogy, nem is tudom kicsit, hogy érzésteníti ez az embereket, és annyira normális lesz ez a felületes, őszintétlen, protokollszerű,