Szilágyi Tamás

meg tudjuk oldani. És akkor válik egy feldolgozhatatlan trauma, mint amikor folyamatosan higítod a szeszt, tudod. Kiteszel egy száz százalékos tiszta szeszt, nézzük meg, hogy hol van az, hogy el tudunk kezdeni ebből. Koltyokat írni, érted?

Tehát egy föl kell hígítani ezt a traumát, amit a második virágából is az azt követő időszak okozott. Azt látom, hogy

Ó, téged csak megpofoztak, engem még szíjjal vertek. Érted? És akkor a következő. Nem tudom, miért. Ó, vered kiabálnak a szüleim. Engem még megpofoztak a szüleim. És az a következő generáció, hogy velem még kiabáltak a szüleim, képzeld el. Érted? Tehát, hogy mindig lesz egy szint, érted? Ez a fajta, ez most éppen ebbe az irányba megy.

Az önkifejezés. Ez az? Vagy valami segélyi kiáltás? Ahogy az önkifejezés tere nő, úgy lesznek egyre komplexebbek az identitások. Na most azzal kapcsolatban nyilván megosztik a

a vélemény, hogy ennek melyik része az, ami vele született temperamentum, és melyik az, ami valamilyenfajta traumatünet. De itt mindenki máshol húzza meg a határt, érted? Tehát neked mondjuk a Pride oké, van olyan, akinek a Pride nem oké. Neked a Pride oké, a furry nem oké. Van, akinek a furry is oké,

akkor lehet, hogy öt év múlva lesz valami, amire azt mondja, na figyelj, eddig még csak kutyáknak öltöztek az emberek, de most már mit tudom én mit csinálnak. Nem tudjuk elképzelni. De hogy mindig utat törünk ebben, mert hogy ez a performatív, meg különlegesek szeretnénk lenni. Figyelmet szeretnénk kapni. És ez az, amit mondtam, hogy alapvetően a gyerekeknek a fizető eszköze a figyelem. És hogyha attól kapsz több figyelmet, hogy

a deviancia irányba elmész, akkor a deviancia az hirtelen rohadt szexivé válik a szemedben. Tehát ez itt tök jó. Rosszalkodok, mert amikor leszidnak, akkor legalább figyelnek rám. Érted? Vagy kimegyek sapka nélkül, mert ha megbetegszem, akkor legalább figyelmet kapok. Van egy csomó ilyen család, hogy azt érzik az emberek, hogy akkor kapnak csak figyelmet, amikor betegek.

Tehát, hogy mi az, ami alapján te így kategorizálod az életet. Hogy akkor most a te életednek van jelentősége, vagy van értelme, vagy igazából tök random. Én összességében azt gondolom, hogy a mi időszakunk a civilizációban az egy marabb érdekes időszak lesz, mert pont

egy csomó ilyen nagyon durva társadalmi változás van. A Covid is egy őrületes nagy újratervezés. Ez az AI, ez is egy iszonyatosan nagy változás. És én tényleg érzem ezt a fajta ilyen újravallásosodást, mert nem a klasszikus értelemben, hogy így

a kereszténység, vagy a buddhizmus, vagy akármi, hanem hogy minthogyha az emberek nyitnának abba az irányba, hogy mi van, ha az élet egy picit többről szól, mint amit látunk. És így sokan elkezdenek ebbe az irányba gondolkodni. Tehát minthogyha lenne egyfajta felébredés, ami szerintem így marha izgalmas.

Én szerintem érdekes, meg az, hogy ugye a mi gyerekeinknek a generáciát úgy nevezik, hogy alfa, ez is ilyen tök fura, nem? Mint hogyha véget érne valami, és akkor most meg jönne egy új időszak. Te mennyire voltál fölkészült akkor, amikor ebbe az egész sörfőzdéses projektbe belevágtál? Mi, amikor elkezdtük a sörfőzdét, akkor még a legelején mi még azzal sem voltunk tisztában, hogy mit jelent az, hogy bruttó vagy nettó.

de rengeteg dolog olyan, amit így közben tanulsz meg. Tehát, hogy ez olyan, mint az egyetem meg utána a professzionális játék, hogy az egyetem is jó valamire, de utána a tudásod nagy részét ezt később fogod megszerezni. Szerintem. Tamás, azt mondd el így a beszélgetésünk végéhez közeledvén, hogy

átlátni a saját működésünket, az élethez való viszonyunkat? Húha. Hát szerintem az első pont az az, hogy érdemes tisztában lenni azzal az inger áradattal, ami minket körbevesz, és meg kell találni azokat az elfoglaltságokat, ahol

le tudod nyugtatni egy picit az idei rendszeredet ebből a felfokozott állapotból. Instagram és pörgessük? Hát, hogy mit tudom én, mondjuk az, hogy este hatkor felrakod töltőre a telefonod, és akkor reggel nyolcig a töltőn van a telefonod. De te így élsz? Igen. Tényleg? Erre képes vagy? Igen. Tehát ilyen apró rutinok az életben. Vagy

Szerintem az önismeret is egyébként kulcsfontosságú. Tehát, hogy van az a pont az életben, 20 és 30 között, amikor érdemes elkezdeni saját magunk megismerésével foglalkozni. Ugye azt mondja a Steigerwald Christian Generációkutató, egy elismert arceszakmában, hogy a legnagyobb ajándék, amit a gyerekkéidnek adhatsz, az a saját önismereted. És ez egyébként egy tök jó gondolat, azt gondolom. De magadnak is.

de egyébként, hogyha szeretnéd továbbvinni ezt a sort, aminek egyébként te jelenleg egy olyan férfi tagja vagy, aki előtt nem szakadt meg, ez soha. Hát, hogyha szeretnéd ezt így továbbvinni, akkor ez a legnagyobb ajándék, amit adhatsz szerintem a gyerekeiddel. És

És talán az még a tanácsom, hogyha valamit csinálsz, akkor azt próbáld meg... Pardon, le vagyok nélkül. Még talán az, hogyha valamit csinálsz, akkor azt próbáld meg fókuszáltan, teljes erőbedobással csinálni. Tehát, hogy ez a fajta érzelmi elköteleződés, mindfulness, áramlás,

legyen meg bizonyos pontoknál az életedben. Jordan Petersonnak van egyébként a tizenkét szabály az élethez, ami szerintem egy marha jó összefoglalása ennek, most ezt nyilván pár percben

nem fogom tudni így átadni. Nagyon-nagyon sok tipp van az élethez, szerintem. Mások elfogadása, meg önmagunk elfogadása, meg ennek a neurobiológiai háttere, meg mit tudom én mi, nagyon-nagyon sok. Mark Mansonnak van egy könyve, amit úgy hívnak, hogy The Settled Art of Not Giving a Fuck, ezt lehet, hogy láttátok már. A Leszaram Rafinát művészete magyarul.

és abban ő úgy fogalmaz, hogy choose your struggle, hogy válaszd meg, hogy mi az, amiért harrandó vagy küzdeni.