Szilágyi Tamás

az az, hogy szeretné az ilyen kockázatos helyzeteket elkerülni a te belső rendszered, mint például, ami az, hogy neked túl kell terhelned a prefrontális kortexodat azzal, hogy te kikalkulálod, hogy ki a jó és ki a rossz. De nem lehet, hogy pont ez az oka annak, hogy olyan helyzetbe kényszerülünk, hogy muszáj elfogadni vagy ezt a pólust, vagy azt a pólust. Tehát lehet, hogy ezt ki tudnánk válteni, hogy olyan

Tehát, hogy neked nem kell elfogadnod szentként egyik oldalt sem, annak ellenére,

hogy ebben ez a jó, ebben meg ez a jó, ebben ez a szar, ebben meg az a szar. De hát kiketszmeregtél belőle. Érted, ehhez gratulálok, és ez tök jó. Most ezt nem azért mondtam, hogy a saját faszomat lóbáljál. És nem is, és én sem azért mondom, hanem hogy ha ilyenkor magadnak nem adod meg a kreditet, akkor ez egy boldogtalan élet. Érted? Kösz! Nem?

Te kiketszmeregtél ebből, és csinálsz valamit, érted? Csinálsz egy beszélgetős műsort, beszélgetsz erről, végig gondolod a dolgokat, te a magad részét azt megtetted. És ez így tök oké. Amikor pókereseket tanítottam, akkor ez volt az első számú szabály, hogy ne a végeredményt, hanem az erőfeszítést tart számon.

Te leülsz, és a pókerjáték során van egy úgynevezett variancia. Játszhatsz tökéletesen, és bukhatsz. Játszhatsz katasztrofálisan, és nyerhetsz.

Viszont vannak olyan mutatók a pókerben, amik meg fogják azt mutatni, hogy neked összességében a játékod az optimális volt, vagy nem. És ez egy másik grafikon. Tehát van egy pénznyeremény grafikonod, meg van egy úgynevezett ROI, Return of Investment, vagy EW, Expected Value,

grafikonod, tehát elvéáró áll vagy sima elvé pénz grafikonod, ami meg azt mutatja, hogy ha minden mindig pontosan úgy alakult volna, tehát hogyha te beteszel 50-50-en 1000 forintot, akkor az elvében az 500, tehát 1000-1000 forintot betesztek, akkor elvében

Te nullában vagy, érted? Ötven százaléknál. Ha betesztek 1000-1000 forintot egy 80-20-as sztoriban, akkor ugye őnek az elvéje az 400, tehát mínusz 600, a te elvéd az pedig 1600, tehát plusz 600. Ennek ellenére az egyik esetben nullával, a másik esetben meg kétezerrel fogsz távozni. Ez a valóság.

De hogy neked az erőfeszítést kell nézned, mert az az, ami hosszú távon megtérül. Néha buksz, néha nyersz. De hogy akkor legyél büszke, hogyha te megteszel mindent, és akkor legyél szomorú, hogyha cserben hagyod saját magad. Ami ezen fölül van, az arra nincs ráhatásod. És ugyanez van a gazdasági helyzettel, meg a politikai helyzettel. És általában, amit fölteszek a barátaimnak, amikor így elindulunk ebbe a

két sor után kicsit ilyen szomorkásabb, ilyen nemzeti búbánat így lesz az egyik. Elindulok a nemzeti búbánat úgyhán, hogy egyébként úgy érzed, hogy te megteszed a tőled telhetőt, tehát hogy te jobb helyé teszed a várost, amiben laksz? Próbálkozol ebbe az irányba? Mert akkor gratulálok, érted? Akkor tök király.

Ha nem, akkor viszont lehet, hogy része vagy a problémának. Mert hogy akkor olyan vagy, mint a gyerek, aki kijönti a csipszet, és úgy van vele, hogy hát ez így varázslatosan majd feltakarítja saját magát. És azt mondhat, hogy egy tisztább otthonban kéne, hogy éljünk. Egy olyan világot szeretnék, ahol nem csipszes a föld. Igen, de hogy kijöntötted a csipszet, és nem takarítottad föl. Tehát, hogy akkor most ez kinek a feladata, nem?

Szóval szerintem ez, kisközösségek, építése és önismeret. Mert alapvetően azért érezzük magunkat egyedül sokszor a gondolatainkkal, mert izalálódunk. Ugye ez volt annól a szovjet rendszernek a lényege,

így 56 előtti II. világháború után ilyen demoralizációs szakaszban, hogy atomizálja a társadalmat, és akkor az ilyen kocsmai struktúrákat addig boncolja szét, amíg bármilyen gondolatod is van, azzal mindig egyedül érzed magad. Szóval nincs megerősítés. És ez az, ami ilyen szempontból például, amit csináltok, az értékes, érted? Hogy meghagyhatják az emberek, és akkor van x ezer ember, aki azt mondja, hogy áh,

Egyébként tök jó ezt hallgatni, mert azt hittem, hogy csak én gondolom így. Vagy hogy ez ad egy új perspektívát. De hogy például a sörözés, én nem, már most ezt mondhatjátok, hogy azért mondom el, hogy nekünk van egy sörfőzdénk, de hogy alapvetően ez ilyen antialkohol vonalra én azért nem cuppantam olyan iszonyatosan rá.

Azért, mert azt gondolom, hogy a sör az a mai napig egy kémiai kézfogás.

Tehát az, hogy mi leülünk, életünkben pár órával ezelőtt találkoztunk először, és akkor mi egy védtelenebb helyzetbe helyezzük magunkat azzal, hogy lebontjuk az alkohollal a kontroll folyamatainkat, tehát hogy te egy védtelenebb ember leszel érzelmileg, és én cserébe szintén egy védtelenebb ember leszek, ezért is fontos, hogy én is ígyak, ugye? Ezért ezzel tisztellek meg téged,

hogy a rituáléban részt veszek, ennél nagyobb bonding nem létezik. És ez a mai napig egy ilyen iszonyatosan erős közösségépítő dolog. És szerintem az, hogyha ezt így kiírtjuk a kultúrából, annak az lesz a hatása, hogy társas magányban, tehát hogy nagy online közösségekben, de alapvetően

harmadmagaddal hárman csináltátok, megalapítottátok a Mad Scientist-et? Ugye itt visszatérek a boldogság három lábára. Hogy abban az időszakban én pókerjátékos, meg coach, oktató voltam, és megvolt ez a fajta hedónia az életemben, tehát hogy szerintem egy jó életet tudtunk élni,

És meg volt valamilyen szinten a fejlődés is abban, hogy én jobb játékos leszek, stb. stb., de nem voltam egy hasznos tagja a társadalomnak. Ez így bekúszik a bőröd alá, hogy ennél többre vagy hivatott, hogy csinálhatnál valami olyat, ami így hasznos. És akkor az egyik barátommal

vagy hát két barátommal úgy döntöttünk, hogy akkor nekivágunk. Az Ávacki Gerdővel és a Tarján Csabállal. Igen. Úgy döntöttünk, hogy nekivágunk egy ilyen nagy közös utazásnak, ami azzal is járt. De mi ti mondjuk együtt söröztetek rendszeresen? Együtt főztünk sört. Igen. Együtt főztünk sört, és akkor ebbe így belementünk. Ami azzal is járt, hogy nekem fel kellett számolnom a pókeres karrieremet, mert