Varga Tóth Róbert

Tehát most végig gondolok egy csomó mindent, és egy csomó esetben van úgy, hogy az érzelmeim vezérelnek, azok kerekednek felül a racionalitáson, nem? Érted, mit akarom mondani? Értem, értem, értem. De hogy...

99 forintért nem fogok megvenni valamit, mert tudom, hogy holnap már fog jól lakni. Ezt végiggondolom, ez az elsőre egy példa. Igen. Amikor azt mondod, hogy az érzelmet felülkerekednek rajta, akkor a hagyományos racionalitás, mint

Ő magában relatív. Igen, időtávlatában is változik. Tehát most lehet, hogy egy döntésre te úgy tekintesz két évtávlatából, hogy az egy helyén való volt, viszont eltelik tíz év, vagy tizenház, vagy húz, és egészen más kontextusba helyeződik, hogy máshogy lesz a véleményedről. De akkor hogy váljak jobb emberébe, azt meg mondjátok már meg, mit csinálnak? Hát azt mondom, hogy... Azt nem, azt nem.

Szerintem az, hogy mi a jó döntés, azt sokan úgy gondoljuk, vagy úgy próbáljuk ezt a kérdést megközelíteni, hogy mi lesz az én hasznom majd, hogyha ezt és ezt a döntést, melyik úton induljak el. És arra, amit te mondasz mindenről, hogy mennyire sok választási lehetőségünk van, és hogy mennyire nem feltétlenül szükségszerű a döntésen lamentálni,

Arra egy személyes példát, hogy mondjak. Engem kb. bő 5 évvel ezelőtt, gyakorlatilag fél éven belül kisembiztek, kirúgtak a munkahelyemről, volt egy vállalkozásom, tönkre baszták, mit tudom én. És mondom, most már ennél lejjebb engem nem lehet rúgdalni, fogtam magam és kifeküdtem a Margit szigetre úgy, hogy tudtam azt, hogy kb. 3 hónapnyi jövedelmem van egy alpbérletben lakva, és mondom, én most már leszarok mindent.

Fogtam egy alsó gatyában, napozgattam kint a napon, és olvasgattam, és leszartam mindent. És az életemnek az egyik legcsodálatosabb, és legfelvenőbb, és legkönnyedebb, és olyan nap, hogy mit nekem ide? Érted, semmi. És ebből az lett, hogy valaki felhívott, hogy figyelj ide, te úgyis ráérsz, menjek le Balatonboglára, és ővele megismerkedtem, az első nap rám nézett, azt mondta, hogy figyelj ide, szeretek veled beszélgetni, csináljuk egy podcast műsort.

És itt vagyunk négy éve elteltével. Semmiféle tervszerűség, kognitív ilyen, nem tudom, elemzés, döntéshozatai mechanizmus. Lófaszt, feküdtem egy alsógatjába kint, ahogy hívják magukat. És elengedtem mindent. Szóval, hogy ennyire kiszámíthatatlan az élet. Tehát emiatt túl agyal négy, tök felesleges. Én azt akartam kérdezni, hogy annak, hogy pánikba esünk a rengeteg opciótól, vagy a rengeteg döntéshozatai kötelességünktől,

Én azt gondolom, hogy a kérdésföltevés azért nem helyén valahogy jó, mert te azt gondolod, hogy a stresszfaktort ebben a helyzetben az hozza meg, hogy neked a piros-kék-zöld-sárga-mentaj miközül kell választani, miközben nem arról van szó, hanem az, hogy

1 milliárdot kér, tehát hogy mondjam, hogy nem csak ebben a kérdésben, hanem abban, tehát ez így sokszoroszza azt, hogy ebből a sok színből, de ez így milliószoros. Értem, tehát akkor nem az opciók a probléma, hanem az, hogy sok különálló

Tehát az az van, hogy minden rosszabb lesz, és csak esetleg legyen kevésbé rossz, és azért küzdünk. De miért ezzel nem értesz egyet, hogy minden rosszabb lesz? Hát ha ezt gondoljuk, akkor én azt gondolom, hogy ha ezt gondoljuk, az biztos nem segít, hogy ne legyen minden rosszabb. Én meg azt gondolom, hogy ahhoz, hogy ne legyen minden rosszabb, ahhoz az kell, hogy igenis felvérjük, hogy milyen irányba haladunk. Én egyetértek ezzel, jó.

Tehát, hogy azon, hogy erről a mesgyéről le rámgassuk a saját fajunkat, ahhoz az kell, hogy igen, szembenézzünk azzal, hogy baszd meg, hogyha ez nem történik a változás, akkor megyünk be szépen a szakadékba. Igen, ez oké, oké, mondhatod ezt, de hogy mi az, amit szeretnél változásra, hogy ez nincs kijelölve? Nagyon kíváncsi vagyok a véleményedre. Itt az adásokban már többször megfogalmaztam azt az elképzelésemet, amit most meg fogok veled is osztani.

Mégpedig ez kb. úgy néz ki, hogy szerintem teljességgel tényszerű és megcáfolhatatlan, hogy az a kapitalista berendezkedés, amiben az ember, az emberi faj túlnyomó részt él, az föntarthatatlanabb vált, ez egy véges bolygó, nem lehet végtelen növekedési pályán továbbiabban működtetni, és mindeközben meg, itt van ez az Európa nevi valami,

amelyik hát az elmúlt évszázadok, de inkább mondhatni, hogy évezetek óta az egész emberi fajnak gyakorlatilag a legfőbb szellemi, nem tudom, origója. Mi történik Európával? És egy olyan helyzetben, amikor így néz ki a világ, akkor én azt gondolom, és hát itt jön most a kérdés, hogy azt gondolom, hogy

Európában egy nagyon erőteljes paradigma váltásra lenne szükség, ahogy a korábbiakban az ókori görög filozófia idején valamilyen újító gondolatiság mentén elindult az egész kontinens, most is valami ilyesfelére volna szükség. Azt kellene valahogyan elérni, hogy az emberi jólétet helyezni,

a központba. Hogy nem attól leszel te igazán boldog, hogy még többet vásárolsz is, mint egy barom, mint egy ilyen, hogy hívják, még több csokoládét, még több, tudom én, mindent csináljál, hanem egyszerűen találd meg az eudan daimóniát, vagy a harmóniát, vagy valamit. És hogyha az európai kultúra ennek

mesdjén szervezné meg önmagát, akkor szerintem vissza lehetne vennie az egész világon a vezető gondolatiságot és a vezető szerepet. Nem azért jönnének ide az emberek meg a migránsok, hogy basszus még nagyobb televízióhoz jussanak, hanem hogy jól lehessen élni. Harmóniában, békében és a többi. Szerintem Magyarország jelenleg kibaszott nagy bajban van,

de összességében meg ez olyan lehetőségekkel kecsegtet, amelyek az egész európai kultúrkör számára egy nagyon izgalmas helyzetet eredményezhet. Milyen érdekes, hogy azt mondtad, hogyha ki tudnánk

Tehát hogyha ezt meg lehetett valósítani, akkor erre van ellenszer is. Eddig világos. Csak szerinted van-e nagyobb vágynál, vagy a döntéseknek az alapvetését meghatározó valaminél, mint a pénz? Tehát itt arról szól, hogy kinek lesz ebből haszna.

Azzal, hogyha én nem fogok... Hát ez az, kinek lesz ebben a haszna. Igen. Kinek van haszna a reklámiparban. Igen. De hogyha most azt mondom, hogy ezeket ne csináljátok gyerekek, akkor ennek nem lesz haszna. Tehát ez ki fogja megvalósítani. Én értem, hogy erre volna... De a haszna az nálunk, az mindenkinél van.

Értem, de szerintem ezt senki... Szerinted el tudsz képzelni egy olyan társadalmi berendezkedést, ahol olyan emberek fogják megmondani azt, hogy milyen törvények és milyen működési rendszerint éljük az életünket, akik el tudnak vonatkoztatni az ilyen anyagi haszonszerzőstől? Nézd, a munkáltatónak, tegyük fel, nem tudom, van egy gyára,