Bereczkei Tamás

minek jöttem ide a helyet, hogy bráncsolni mentem volna szombat délelőtt, és a következő 30 perc az pedig az, amikor rájövünk, hogy te is csak ember, mert ténylegesen ez történik, tehát én úgy gondolom, hogy

Igen, nagyon könnyű akár megkapni ezeket az eszközöket, betenni a fiúkba, és semmi nem fog történni. Tehát el lehet jönni egy workshopra, végighallgatni a szimpatikus és paraszimpatikus idegrendszer működését, és azt, hogy hát valóban van ez a stresszreakció, hogy te ütnél vagy futnál, de hát ez az irodában a legújabb céges mód.

irányelvek szerint már nem elfogadott, és akkor mi történik, és én erre tudok neked eszközöket adni, hogy mi mindent lehet csinálni, mert vannak eszközök, tehát hogy ez a nagyszerű, hogy vannak eszközök, de onnantól viszont a felelősségvállalás következik, hogy tudom, hogy hogy működik mondjuk a stresszreakcióm,

használni fogom el azokat az eszközöket, ami mondjuk nem fogja eltüntetni a stresszt, mert az továbbra is nettó őrület lenne, de mondjuk ezt a stresszreakciót egy reális mederbe tereli. Tehát nem fogok egy pici irritáción órákat egy szimpatikus idegrendszerű állapotban tölteni ilyen felfokozottságban. Tehát, hogy igen, ez valóban az egyé nem múlik, hogy ezeket az eszközöket a fiúkban tartja vagy az életében.

Vagy nem mind biztos, hogy megengedheti magának valaki azt, hogy azt mondja a munkahelyen, hogy ez tökre nem nekem való, nem itt van a helyem, vagy nem ezekkel az emberekkel kellene együtt dolgoznom, és akkor fel lehet, és azt mondja, hogy akkor megy tovább. Tehát, hogy szerintem... Ó, én tökre értem, amit mondasz. Ez egy spektrum. Tehát, hogy én még sohasem kell, hogy nem mondtam azt, hogy szerintem mondjon fel. Tehát, hogy nem ilyesmi történik, és nem is feltétlenül ezt értem a felelősségvállalás alatt, hanem egy kicsit azt a típusú felhatalmazást is, hogy nem tehetek meg mindent, de tehetek dolgok

Szerintem, hogyha van valahol ilyen elhangolódás, akkor itt aztán igazán van, tehát hogyha belegondolunk, akkor 50-60 éve nem volt olyan, hogy nem ott vagyok, ahol a lábaim vannak. Tehát, hogy a munkahelyem nem tudott utolérni nyaralás közben, hogyha a barátom éppen nem ült velem szemben, akkor ha éppen nem telefonáltunk, ami ugye akkor egy sokkal nagyobb luxus és egy sokkal nagyobb kíves volt,

akkor ez egy nem létező probléma volt. És ugye itt most nagyon izgalmas tudományos kutatások vannak, például Kosztarikáról, akik ugye nagyon sokáig vezették a legboldogabb náció, vagy nagyon sokáig birtokolták a legboldogabb náció címét, aztán elkezdték bevezetni az internetet, és akkor rájöttek a kosztarikaiak, hogy hagyjad már a szomszédban mekkora házak vannak.

Tehát, hogy ugye hirtelen lett egy olyan összehasonlítási alap, aminek tükrében nehezebbé vált boldog elleni, és ez szerintem mindannyiunkra hatással van. Tehát, hogy a rossz napunk közepén felmegyünk egy kicsit macskás videót nézni, és akkor macskás videó helyett kiderül, hogy már megint valaki valami rekordot döntött valamiben, amiben egyszer régen mi is szerettünk volna rekordot dönteni, és ezek semmi lettünk.

Tehát, hogy én azt gondolom, és az én személyes megoldásom erre az, hogy én igyekszem minél kevesebb időt nem ott tölteni, ahol éppen a lábaim vannak, és nagyon erősen kurálni azt, hogy mit fogyasztok. És abszolút egyetértek a dilemmával, tehát, hogy szeretném tudni, hogy mi történik a világban,

És nagyon nehéz döntés az, hogy akkor most szűrjük-e ki, hogy Kínában buszbaleset volt, mert hogy effektíve ez nem lesz hatás az életünkre, de mégis hatással van ránk. Tehát, hogy ez egy nagyon mély és komoly filozófiai dilemma. Mindezzel együtt én egy nagyon erős szelektálást és limitálást választottam ennek a...

Hogy ott csinálod, tehát effektíve? Úgy, hogy vannak időablakok, amikor bizonyos fádatokkal foglalkozom, ilyen például a közösségi média és az e-mailezés, tehát hogy egyszerűen kevesebbet vagyok elérhető. Tehát gyakorlatilag kereteket szabtál saját magadnak.

brutális kereteket szaptam saját magamnak, egyszerűen azért, mert olyan eszközei vannak ezeknek a platformoknak az idegrendszerünkkel szemben, amivel nem tudok versenyezni. Tehát például lesz, hogy hogyan kell egy videót megszerkezteni ahhoz, hogy az neked elképesztően érdekes legyen, hogy az algoritmus milyen gyorsan megtanulja azt, hogy téged milyen témák érdekelnek. Tehát, hogy

A tudatosság, amit itt megpróbáltál szóba hozni, de aztán teljesen magára hagytuk a témát, hogy egyáltalán, hogyha valaki eltölt azzal az életébe egy fél órát, és nagyon javaslom, hogy utána nézz, hogy milyen pszichológiai eszközöket használnak arra, hogy minket ott tartsanak, mert hogy ugye ezeknek az applikációknak alapvetően az a célja, és akkor termelnek pénzt, és növekszenek, hogyha mi minél több időt töltünk ott,

És itt etikus és kevésbé etikus eszközökkel erre törekszenek, hogy te minél több időt legyél ott, és minél gyakrabban visszatérj. Tehát már az a típusú tudatosság, amikor rájössz, hogy aha, az, hogy ilyen gyorsan megtanulja az algoritmus, hogy mi újságban, az, hogy amikor kevesebben lájkolják egy posztomat, akkor sokkal gyakrabban kapok a lájkokról, ugye

mert hát az is szerotonin termel, tehát hogy az agyam nem tud különbséget tenni, hogy most valóban valaki megveregette a vállamat, vagy csak azt mondta, hogy szép munka. Szóval, hogy ezeket nagyon klasszul használják ellenünk, és én egyelőre, vagy a jelenlétünk ellen, nem is akarom ezt mondani, hogy ellenünk, nem gondolom, hogy ilyen típusú advise is van,

És én erre egyenlőre az egyetlen megoldás, amit találtam, az az, hogy nagyon kemény határokat húzok a saját dopamin és szerotonin függőségemmel szemben is, amit ott kiszolgálnának ezek a platformok.

Mennyire voltak tudatosak az emberek, vagy mennyire várható az, hogy azokká váljunk egyre inkább.

Nekem ezzel kapcsolatban volt egy ilyen rádöbbenés élményem, tehát szerintem ez így tudatosan vagy tudat alatt a legtöbbünkben felbukkan, hogy amúgy tudom, hogy meg kéne enni a nyers zöldséget minden nap, és miért nem csinálom, és hogy nekem, nem tudom ki a fogalom megalkatója, de én Dr. Lori Santos-tól hallottam először, hogy G.I. Joe Fallacy-nek hívják ezt,

ugye ez a, hát az ilyen G.I. Joe tévedés, vagy ugye valaki nézette, még rajtam kívül két bátyám van, én sok G.I. Joe-t néztem gyerekként, és ugye abban voltak mindig ilyen nagy életleszkék, tudjátok, hogy mielőtt átkelsz az úton, nézzél jobbra és balra is, és akkor ugye mindannyiunkban valamiért ez a rögzülés van, hogyha tudnám, akkor jól csinálnám, de hát nem tudom, és akkor egyszer csak elkezdjük tudni a dolgokat, meg megkapod az eszközöket, és hát még mindig nem csinálod jól,

És hogy az a helyzet, hogy azért nem csalódjon, mert írtó nehéz. Tehát, hogy képesek vagyunk változásra, de nagyon nehéz változni. Itt vannak ezek a, tudjátok, ilyen 21 napos kihívás, mert akkor majd új szokásokat hozol létre.