Czabán Samu

Egyébként vagyok benne biztos, hogy mindenre a gondolkodás a segítség. Ha most ilyen nagyon magánéleti szintre visszük, akkor lehet, hogy néha jobbak az intuíciók, lehet néha a szörfözés. Szerintem a reflexió nagyon jó egy ideig, tehát nyilván az önismereti mozgalomnak az a része nagyon jó, hogy akkor tényleg elmész pszichológushoz.

Átlátod az ilyen alapvető mintázataidat lehet, az így tök jó tud lenni, de azért mindent túlreflektálni, az szerintem egy ponton meg így káros. Szóval, hogy elvisz a jelenléttől, a jelen tapasztalatodról, azért egy nagyon ilyen szorongást...

Szóval olyan korban élünk, ami nagyon kedvez a szorongásnak. Ugye egyrészt eleve nagyon-nagyon durván sok döntést kell hoznunk. Tehát ez, hogy felkelsz és felkeléstől estig kell 200 döntést hoznod, racionálisan mérlegelned. Ráadásul iszonyat nagy a jövő horizontja a mai embernek.

Ezer éve az emberek nem gondolkoztak azon, hogy mi lesz tíz év múlva, mi lesz a nyugdíjuk, ma már nem tudom, óvodába beiratod a gyereket, már azon gondolkozol, hogy milyen egyetemre fog menni. Tehát az egész iszonyatos, hogy döntened kell párkapcsolatot, válasszál jó párkapcsolatot, olyan munkát, amit szeretsz, közben egy ilyen kockázatnársadalomban élünk, amiben a világ összes kockázata visszahullik az emberekre, tehát neked kell a...

Van egy ilyen racionalizáció, hogy mindent ilyen racionálisan kezdünk el értelmezni,

ami tök jó, mint a egészségügy, tök jó, hogy nem varázslattal próbálunk gyógyítani, meg a 19. század előtt elmentél orvoshoz gyakorlatilag, nagyobb azonységgel haltál bele a betegségbe, mintha nem mentél volna el orvoshoz, tehát tök jó a modern orvostudomány, ez egy racionalizációs jelenség, hogy meghódítjuk ezt a területet, mint az emberi test, de közben meg elvarástalanító, meg kockázatokat gyárt, mert

Neked folyamatosan kockázott, ha megiszol egy sört, ha cigizel, ha nem mozog szeleget. Ráadásul egy olyan világban, ahol a civilizáció

az életmódunk egy csomó betegséget kitermel, tehát biztos már volt itt, aki erről beszélt, de hogy 60-70 százaléka nyugati társadalomnak kronikus betegségekkel küzd magas vérnyomás, elhízás, stb., mert el van a civilizációnk olyan, hogy megbetegít minket, ennek a kockázatát érzékeljük, ráadásul egy olyan ilyen individualizáló világban élünk, ahol ezeket nekünk kell egyenüleg megoldani, vagy legalábbis az az érzet, hogy ha te el vagy hízve magas a vérnyomásod, akkor az a baj, hogy te egy lusta ember vagy, aki nem jó életmódot folytat,

És akkor jó életmódot kell folytatnod, folyamatosan ezzel kell küzdened, jól kell táplálkoznod, és ez csak egy életterület, és akkor mellette még jó kapcsolat, jó munka, millió dologban kell folyamatosan így reflektálnunk, döntést hoznunk, gondolkodnunk, jól csinálnunk. Tehát ez annyira nehéz, szorongáskeltő, és egyszerűen ez az ember ilyen,

döntési képességeken túlmutat. Tehát, hogy van ez a választás paradoxona, erről is nagyon sok ilyen szociálpszichológiai kutatás van, hogy minél több választási lehetőség van az emberek, annál rosszabbul választanak, annál jobban szoronganak, annál kevésbé vannak megelégedve a választásukkal, minél több a választási lehetőség, amiből választanak. Tehát valójában ez a egyre több ilyen kis dologban választási kényszer, ez

nem ágyaz meg az emberi jólétnek, inkább az ellenkezőjét teszi. És ugye mi ebben a jó döntés? Ugye hát ez is egy ilyen kérdés, hogy mi a

típusú meg egymás mellett álló döntés. Tehát ez akkor egy mennyiségi probléma. Igen, igen. Van az is, hogy az opciók sokassága bénító, de alapvetően az a fő probléma az, hogy túl sok döntési terhet teszünk az emberekre. Most menjünk vissza az egészséges étkezésre.

Én például nem vagyok, nem tudom, dietetikus, nem értek hozzá, de mit tudom, olvasgatok ezt-azt, van valami elképzelésem, de azért még a szakmában is vannak vitek, mit tudom, ott van most nagyon divatos a Schwab-rihard, de hallottam tök nagy kritikákat, hogy ez meg az nem jó vele szembe.

És akkor van egy ilyen tök bonyolult szakmai vita, folyamatosan jönnek új eredmények. Honnan tudjam egyáltalán, hogy hiteles? Csak a pszichológiában annyi kutatás van, hogy nyilván én vele foglalkozom, sem tudom, hogy pontosan... Ezrelékét nem olvastam el az összes pszichológiai cikknek, amit idén kihoztak. És akkor egyszerűen itt az alapvető probléma azzal van, hogy van egy társadalom,

van egy életmód, ami megbetegít minket, és ahelyett, hogy a társadalmi változásért küzdenénk, hogy mondjuk ne lehessen hízlaló, egészségtelen ételeket mondjuk reklámozni, különösen a gyerekeknek,

ahelyett az egyéneket nyomasztjuk, hogy te miért nem táplálkozol egészségesen. Egy világban, amikor te végsétálsz, nem tudom én, az utcán a munkahelyedre, mész be, és látsz több ezer

mindenféle ilyen csábító, meg is meg kaja rekláma. Tehát téged folyamatosan bombáznak azzal, hogy bűnössz, majd amikor bűnt követszel, neked legyen bűntudatod, és úgy kéne neked egy ilyen tudatos döntést hoznod, hogy te egyébként nem is értesz hozzá, és ugyanígy van a pénzügyekkel, ugyanígy van mindennel, és nyilván az is...

Igen, és egyszerűen az alapfelállás sem fair, azt gondolom. És igen, mégis azt mondom, egyszerűen nincs ilyen kognitív terhelésre, senki sem képes. Aki azt mondja, az kamuzik, hogy ő tudja a pénzügyétől kezdve, a táplálkozáson keresztül, a baráti kapcsolatot, mindegyiket tökéletesen menedzselni folyamatosan, mert egyszerűen ez annyira végtelen a tudatos döntések tere, és egyébként ez nagyon, egyébként

idegesítő ezekben a párbeszédekben számomra, hogy mindig az van, hogy van egy társadalmi probléma, épkezés, de még a digitális technológiák is, amik nyilvánvalóan

Úgy vannak ki, akit van a technológiák, hogy függőséget okozzanak. Te minél többet használd, azt is látjuk kutatásokban, hogy ezek a technológiák rosszat tesznek nekünk, főleg a gyerekeknek, kamaszoknak, lányoknak borzasztó az önértékelések, kamasz fiút behúzzák, a pornó meg a franc tudja mi, nem jó nekik. Mégis nem az a választ egy csomó ember számára, hogy tiltjuk, hanem legyen digitális