Czabán Samu

sokszor úgy tűnik, mintha ez a szociális perspektíva kicsit csak ilyen PC-ként oda lenne téve, de hogy nem annyira kezelik ezeket a társadalmi tényezőket. Szóval azt gondolom, a pszichológiának is fontos a társadalmi érzékenyítés. Tehát örülök, hogyha pszichológusok találnak benne valamit, és annak is örülök, ha átlag emberek. Próbáltam úgy megírni, hogy átlag embereknek is érzékeltül legyen. Talán a legkonkrétabb

amit remélek, hogy ez a mentális integritás védelmi gondolat tovább megy, tehát ezt úgy írtam meg, mint egy ilyen gondolatébresztő, az a fejezet címe, hogy jogellenese a marketing, és azt vettem fel, hogy merjük végigjátszani azt a fantázia játékot, hogy egyébként lehet, hogy itt az idő alapjogi szinten

kiállni egy ilyen mentális integritás védelmi rendszer mellett, és ahogy a testünk integritását védi a jog, hogy egy ember nem jelent oda és válik a pofán, úgy a mentális integritásunkat is, hogy ne befolyásoljanak minket egy ilyen többmilliárdos iparág által, úgyhogy mi fel sem fogjuk. De akkor bocs, hogyha én bemenjek a következő alkalommal vásárolni az Aldiba, akkor legyen odaírva a pénztár mellé rakott csokoládékhoz, hogy figyelj ide, itt most

téged megpróbálnak rávezetni arra, hogy... Én tiltanám, hogy csokik legyenek a pénztár mellett, szóval, hogy... Igen, a boltok kialakítása, igen, úgy van, hogy bizonyos termékeket nagyobb valószínűséggel vegyük meg, ugye, hát... De például amit felvetsz abban, ez valahogy így manifestálódik, vagy így értelmet nyer? Hát szerintem szisztematikus viselkedés irányítási technológiákat

túlhatalomból, olyan célközönségnek, akik nincsenek tisztában ezzel a befolyásolással, és akik a technológia, amit használsz azon alapul, hogy tulajdonképpen tudat,

hogy ez a világ létezik, hogy nem tudom, ők szavaznak, nem tudom, nincs rabszolgatartás Amerikában, tohányzás van, de aztán már megint nincs, szóval, hogy... De ez nem lehet egy ilyesmi, de valami? Tehát, hogy érted, hogy így hullámzunk, és valahol van fejlődés, valahol nincs? Nem tudom, mi az a fejlődés, nem tudom, hogy fejlődésnek kell lehívni, lehet, hogy a fejlődés egy kicsit ilyen... Hát az, hogy nincsen rabszolgatartás, az nyilvánvalóan fejlődés. Igen, ilyen morális fejlődés, csak hogy... Jajaja, jó.

Jogos, hívjuk feledődést meg, csak nem akarom ilyen felvilágosított perspektívával.

talán, lehet, nem tudom, lehet, hogy egy hullámvasút. Igazából nekem tök mindegy mi az, én csak azt tudom, hogy merre szeretnék menni. Tök jó. Én már ennek örülök, hogyha valaki ezt megfogalmazza, de ez húrva jó. És ez tök fontos. De az az érdekes nekem, tényleg, hogy tanítottam egy gimiben, és gimnazistákkal beszélgettem, és mind

Kérdeztem, hogy okostelefon az milyen viszony? Mondták mindenki azt, hogy okostelefon függ kérdés nélkül. És mondom, hogy ez jó? Mondtak, hogy nem jó. Tök rossz a hitás, de nem volt vita. Tehát nem az volt, hogy ők így azt mondták, hogy ez jó nekik, hanem mind azt mondták, hogy ez nem jó nekik. Nem az volt, hogy ők tiltakoznak, hogy ne legyen okostelefon az órán. Igazából szerintem nincs akkora nagy, tehát nem egyetértés

lesz feudalizmusnak vége egyszer, aztán egyszer csak vége lesz. Mondok egy történetet, van a függőségeknek ez az ilyen forgóhajtó modellje, hogy hát nem az van, hogy te eltervezed, hogy abba hagyod a dohányzást, ezt azért hozom fel többször, mert én küzdök a dohányzással. Mindig, amikor tudatosan abba akartam hagyni, már tök sok feszkültség volt, tök sok érvem volt amellett, hogy ez hülyeség, megpróbáltam abba hagyni,

És nem sikerült. Vagy egy ideig sikerült, aztán visszaestem. Szóval mindig a forgóhajtón kiestem valahogy. És akkor aztán egyszer csak felkeltem egy nap, és... És felkeltem, és azt mondtam, hogy... Ezt csak elkezdtem nem dahányozni. Erőfeszítés nélkül. Teljesen meglepő volt. Tehát valahogy megérett bennem. És... Ez tegnap volt? Nem, nem, nem. Ez holnap lesz. Ez több éve volt, és...

Több éve volt, azóta is vatmány rágyújtottam, de hogy utána évekig nem, meg azóta sem tudok már úgy dohányozni, mint régen. De hogy valahogy, csak azt mondom, hogy nekem olyan érdekes volt, hogy nagyon sokat küzdöttem vele, és mindig, amikor tudatosan megpróbáltam, akkor nem sikerült, de valahogy mégsem volt hiába. Mindig, amikor kiestem a forgóhajtón, valami történt bennem, és aztán valami, valahogy meg májkusra megjött a változás, csak azt mondom, hogy lehet, hogy nagyon sokszor az az élményünk, hogy kiesünk a forgóhajtón,

és próbálkozunk, és nem sikerül, de aztán szerintem valahogy vannak mágikus pontok, amikor meg túllendülünk, és hogy nem tudom megmondani, mikor lesz a túllendülés, de hogy szerintem ezen a forgóhajton menni kell. Ez az élet. Aztán egyszer kiesünk jó irányba.

Hát fenntartom, amit mondtam, hogy azért olyan társadalomban, ahol emberek szíves tömegei, valdoktalanok, szerintem senki nem lehet igazán valdok, szóval az alapfeltétel, hogy így mindenkinek legyen meg a normális élethez való ilyen, nem tudom én, joga, hogy lakhasson, hogy nem tudom, ne kelljen éheznie, hogy ne legyen, nem tudom én, mindenféle

legalapvetőbb ilyen egzisztencelés kényszereket ne élje meg, hogy azon szorongja, hogy mit fog enni holnap. Mert egyszerűen látszik, hogy a nyomor, az boldogtalaná tesz mindenkit. Azon túl szerintem, ezt is biztos mondtam legutóbb, mert vagy szóba jött a tapasztalati boldogság szinthez, az kell, hogy olyan emberekkel éljünk, akiket szeretünk. Szóval nekem az az ideális, hogy minél több tér van arra, hogy én

intim, intim emberi kapcsolatokban lehessek, amik nekem fontosak. És az meg nagyon szomorú, hogy a mai világban, hogy ezt a minimális dolgot, ezt ennyire nehéz elérnünk, és hogy ez leszűkült a szűk családra, meg egy-két emberre, aki a barátunk, és hogy igazából ez szerintem

Ez az emberi jól létszempontjából az egyik legnagyobb tragédia, hogy ennyire el vagyunk magányosodva, és hát ilyen atomizált társadalomnak a szövetét kéne összeszedni. Egyébként vannak közpolitikai gondolkodások erről, nem tudom, a Nagy-Britanniában magánügyi minisztérium, és akkor van kifejezetten arra, hogy hogy lehet a magányt kezelni, amit a modern társadalom és technológia termel, nem feltétlenül csak rossz okokból, hanem mert tényleg egyszerűen e felé

halad az a világ, amire ebben rendezkedtünk. De mondom azért, a boldogság nagyon nagy részt gyökelezik a szociális jóléti állam alapjaiba, ami recsegropog, és amit érzünk, hogy azért sok társadalmi frusztráció abból jön, hogy a nagymomádnak nincs nyugdíja, és magányos, és neked kell ellátnod, és stb. Tehát, hogy igazából ezek a gondoskodási rendszereknek a válsága,

ha ezek működnének, akkor az már önmagában nagyon sokat segítene. Azért értek. Kedves közönség, hogyha