Czabán Samu

És egyébként az értelemkeresés dilemmája, amit felhoztál, azzal is abszolút egyetértek, ezt Viktor Frankl, aki az egyik leghíresebb pszichológus, ezek szerint ismered, vagy nem tudom, volt-e már itt róla szó, hogy ő azt mondja, hogy a legfőbb pszichológiai dilemma az az értelem dilemmája a modern kor emberének, mert hogy nincsenek

A legtöbb ember attól szemben nem tudja, mi az élete értelme. És hogy erre kell választani. Teljesen egyetértek. Igen, abszolút. De egyébként nagyon nehéz is megtalálni. Nagyon. Hát részben nehéz megtalálni, igen. Egy átlagembernek. Most gondolj bele, hogy egy olyan...

Hát, ugye beszéltünk, tehát amikor a beszélgetés elején beszéltünk az irracionalitásra, hogy egy csomó ilyen emberi információfeldolgozási mechanizmus tévútra tud vezetni, de vannak... Minket? Most nekünk... Nem úgy áll, most reflektál. A tétek nagyon jól működik. Mindenki másról beszéltem, a hallgatókra sem vonatkozik, ez csak azon a körön kívüli emberekre vonatkozik.

De hogy egyébként csodálatos képességekkel is meg vannak áldva az emberek. Az egyik ilyen csoda képességünk az empátia. Tehát, hogy konkrétan valami csoda folytán képesek vagyunk átérezni mások érzéseit. És ha jól fordítom az idegtudományok eredményeit, konkrétan az történik, hogy

amikor valakit látunk, hogy sír, akkor bennünk a szomorúság, sírás érzésed letükröződik, ugyanazok az agyterületek kezdenek el működni, mi onnan érezzük az ő érzését, hogy konkrétan érezzük azt. Ez például csodálatos, és az együttőrzésnek ilyen hihetetlen csatornái vannak, és szerintem, ha

Ez meg Carl Rogers, aki az egyik, talán Freud után szerintem ő a második legismertebb pszichológusnak tudnám mondani a XX. századból. Ő kifejezetten azt mondta, hogy ha egyébként

Figyelünk egymásra, őszinték vagyunk egymással, feltétlenül, hogy elfogadjuk egymást. Megnyilnak az empátiai csatornák, és ennyi, amivel képesek vagyunk meggyógyítani egymást. Az betegíti meg az embereket, hogy nem lehetnek önmaguk, nem figyelünk egymásra, mert a figyelem egy csomó szempontból egy ilyen passzív készségként értelmeződik, mint az emésztés, pedig ez egy aktív dolog. Az valamilyen szóval egy készség, amit tanulni kell, és hogyha

tanuljuk, ezt gyakoroljuk egymással szemben, akkor egyébként szerintem tényleg van olyan, hogy figyelsz valakire, felteszel két-három kérdést, és hirtelen ilyen tök mély dolgokat megoszt, pedig lehet, hogy tök idegenek vagytok. És azért, mert ez a csatorna kinyílik köztetek, és ezeket a csatornákat egyébként szerintem

Például ez egy ilyen praktikus miatt elendő, ezeket lehet nyitni. Szóval, hogy egy csomószor van, hogy mondjuk a hétköznapokban agresszívan érünk közünk egymással, és lehet, hogy nem rögtön agresszióval, ha visszanyitsz, hanem megpróbálod ezeket a csatornákat nyitni, van egy érzése, kifejez, mi a bajod, de frusztrált, mert a főnök egy szadista, vagy a lányok hamasz, és nem tudja kezelni, és akkor valahogy ezeket a

Ezeket nyitogatni, és egyébként nyilván az is látszik, hogy ilyen szempontból a politikai kommunikáció egyébként elég szemét, már pont az együttérzésnek a csatornáit próbálja bezárni. Tehát, hogy a hajléktalanok az undort próbálják kelteni bennünk. Büdösek, el kell kerülni őket, kriminalizálni kell a drogosok.

szemetek, a javító intézeti gyerekek bűnözők, tehát hogy az, hogy együtt érezzünk velük, azt próbálják gátolni mondjuk az undalérzésével, vagy a morális undalérzésével. És ez az, aminek például szerintem

Na ennek ellen kell állni, és én, ez, hát igen, ez szerintem egy ilyen kis dolog, amit emberek tényleg tudnak.

gyakorolni a saját környezetükbe, és ebben egyébként a hálózatkutatás azért izgalmas, mert azért az látszik, hogy a gyakorlatok, a viselkedések, érzések azok tényleg fertőzőek, és nem csak a szűk körbe, hanem azon túli körbe is, tehát hogy egy csomó olyan kutatás van, hogy nem tudom én,

néznek hosszú ideig ilyen csoportokat, amiben érzelmi mintavételezéssel nézik, hogy kinek milyen érzései vannak, és akkor nem tudom, van egy ember, aki boldog, akkor megnő a 15%-a az esély a hozzákapcsolódó embereknek, hogy boldognak legyenek. De még az a körülöttelő embereknek is megnő mondjuk 9%-kal, és még az a körülöttelőknek is megnő 6%-kal. Ez szerintem az, amit az erőn rezgésnek hív.

És ha van húsz ember körülötted, akinek van húsz ember körülötted, annak húsz ember körülötted, majd kétezer emberről van szó. És ugyanígy, ha te leszoksz az alhányzásról, ugyanúgy hadsz a körülöttedével emberekkel. Szóval, hogy egyébként a hálózatkozatás ilyen szempontból tök jó, mert így az egyéni meg a társadalmi szintet így valamennyire összeköti, hogy igazából amikor azt mondjuk, hogy a mély cselekvésemnek nincs a hatása, egyébként tökre van. Szóval, hogy abszolút van egy továbbgyűlöző hatása.

a figyelemnek, és akár annak is, hogyha te mersz utópikusan gondolkodni, ezek a gondolatok is terjednek. Szóval szerintem nem szabad beértékelni azt, hogy ezek mennyire tudnak hatni, vagy változtatni. De mégis valahogy az ember alapvetően, vagy most általánosságban az emberek inkább pessimisták szerintem ilyen értelemben. Tehát, hogy nehezen hiszük aztán magunkról, hogy

Hát ez a pesszi, nem tudom, mérő szokta mondani, hogy a magyar társadalom egy ilyen kollektív tanult tehetetlenségből szenved, hogy van ez a pszichológiai mechanizmus, hogy amikor nem tudom, kutyákat árammal sokkolnak, és akkor át tudnak ugarni, és

akkor meg elmúlik a sokkolás, akkor átugranak, de ha megtanulják, hogy ha átugranak, is tovább megy a sokkolás, akkor már akkor se fognak átugrani, amikor azzal el tudnánk mulasztani a sokkolást. Tehát, hogy van egy ilyen, hozzászokik egy kicsit a társadalom, hogy bármennyire próbálkozik, nem tud választani, és akkor végülis a mérőnek ez az ilyen izé, hogy hát a magyar testről nézzük, mindig megpróbáltunk kiugrani a

ért, hanem az életem úgy alakult egy csomó spontán döntésen keresztül, hogy veszed el egy könyv. Nem érzi egy szerző azt, hogy azért örülne annak, hogyha legalább egy kis hatása ennek lenne? De hát én nagyon örülnék, hogyha a hazai jogászok tudnák ezt használni arra, hogy az igazságszolgáltatás pszichológiailag érzékenyebb legyen.

annak nagyon örülnék, mert kicsit az is van, hogy szerintem nem csak a jogra fél rá a pszichológia, hanem a pszichológiaért is valamennyire elfér a társadalom elmélet, mert a pszichológia bár ilyen biopszichoszociokulturális elméletben dolgozik, tehát a biológiai dolgokon és a pszichológiai dolgokon túl felvállaltan pontosak a társadalmi és kulturális tényezők, amikor az egyéni pszichológiai jelenséget vizsgálja, de azért