Pázmándi Gergely

És tényleg ez van, hogy a diszonancia az kifejezetten jó. Tehát nem arról van szó, mint egy kórokozóról, hogy lehetőleg kint kell tartani a szervezetből, hanem épp ellenkezőleg, hogyha optimális működést akarsz elérni, akkor nem...

eliminálni kell a diszonanciát, hanem megfelelő arányban és megfelelő időpontban kell alkalmazni. És szerintem ez tök jól illusztrálja azt, hogy az embernek hogy lehet egy dinamikus, sikeres, fejlődő élete. Ezt mások úgy fogom összeknek, hogy egy jó...

Nem is tudom, ugye a szükséglet meg az igény az két tök különböző dolog. És azt hiszem, hogy talán te is írod ezt a könyvedben, hogy ez mennyire két más.

Tehát amikor szükségleted van, az egy olyan igényt kell, hogy kielégíts, ami a te jövőd szempontjából igen fontos. Az igény, meg más, mert az lehet egy teljesen, nem tudom, nem egy szilárd bázisra komponált igény, hanem valamilyen önkényes igény. Igényt azt messzegségesen lehet teremteni.

És a kapitalizmus erről szól. Így van, így van. Tehát akkor mondjad csak. Azt akartam tőled kérdezni, és lehet, hogy ez egy ilyen kicsit nehéz kérdés, vagy nem tudom ezt mennyire lehet tudósként így a nyilvánossággal megtenni, de hogyha mondjuk most azt feltételezzük, hogy levesszük rólad a professzori sapkát, és

és így minden, te most csak egy Tamás vagy bárki, olyan, mint én, akkor mit mondanál, hogy mi a legnagyobb teher vagy kihívás most az emberiségen? Mi a legnagyobb probléma, amit civilizációs szinten nekünk adresszálunk kéne, azért, hogy fent tudjunk maradni?

nagyon messzire visszamenőleg. Te hogy látod, hogy ezek az évtizedek, vagy ez az évszázad, amiben most élünk, ez valóban egy különleges évszázad, vagy az ember ez úgy jellemző mindig, hogy amikor él, akkor azt gondolja, hogy ez egy nagyon különleges, speciális időszak. Mindenkettő igaz. Nyilván az ember úgy érzi, hogy egy nagyon sajátos időszakban született bele, de hogy...

Igen. Akartam mondani, hogy a szép új világ, amikor még korábban mondtad a szóma, azt mondtam, annak nem eszték el ezt a drogot, amit hogyha beveszel, akkor minden csodás. Nincsen rossz meg jó, nincs ez a dinamika, hanem ez van. És az is törvényszerűen valahogy katasztrófához érkezik egy ilyen állapot, amikor minden csak jó.

Tehát onnantól kezdve, hogyha nincs meg a szabadságod, hogy döntéseket hozza saját életeddel, meg létezéseddel kapcsolatban, akkor igazából... Az maga a tragédia. Igen. Az majdnem, hogy egyenlő a halállal. Igen.

Hát mi köszönjük, hogy eljötted. Köszönjük, hogy eljötted, hogy ezt elmondtad, és hogy itt voltál újfennálunk. Szívesen jöttem. Gyerekek, ez volt 2020. első. Igen. Így robbantjuk be az évet, úgyhogy legyetek szívesek tapadni hozzánk a következő évben is, és csekkoljátok a Patreon-t, mert sok újdonság van. Legyetek szívesek támogatni minket, hogyha tetszik a podcast, és ha megengedhetitek magatoknak. Egyébként meg, tudom, hogy valami új szlogent ki kéne találni, de...

Minek? Nemet is akarsz változtatni? Igen, meg nemet. A legfontosabb az, hogy szeressétek egymást, és vigyázzatok egymásra. Szevasztok!

Sziasztok! Ez itt a Mindenségit Podcast. Hello mindenki! Így az évvége felé

Azt kell, hogy mondjam, hogy egész évben mi azon gondolkodtunk, meg arról beszélgettünk el stúdió falai között, hogy mennyire fontos az, hogyha az ember meghallgatja a saját buborékán kívüli embereknek is a elképzeléseit, figyel arra, hogy nekik milyen a világlátása. Na most azt kell, hogy mondjam, hogy a mai adás nem ilyen lesz, mert hogy stílszerű legyek, nagyon hasmonszörű a vendég, aki belünk itt ül, őt Szilágyi Tamásnak hívják, Harold Tamás. Sziasztok, és köszi a meghívást. Kösz, hogy

Aki hát nagyon sok szempontból szerintem hasonszorű hozzánk, ahogy említettem. Kezdem azzal, hogy ugye pszichológus végzettségű, mi nem vagyunk azok, de legalább szeretjük a pszichológiát. Gyakorlatilag ugyanolyanok vagyunk. Ez igen. Azon túlmenüen nem lehet elvitatni, hogy ezeket a színes pólókat mindannyian, meg a színes felsőket marhára szeretjük. Igen, mert meg is beszéltük, hogy majd cserélünk egymással. Azon túlmenüen. Vintage vásár.

Fontos nekünk, hogy az embereket valamilyen szinten edukáljuk, vagy egy kicsit így szemléletüket formáljuk. Mindannyian tartalomgyártók vagyunk, és ami az egyik legfőbb közös tulajdonság, hogy imádjuk a sört. Ennek örömére köszintsünk. Ez még nem Tamásnak az ajándéka, merthogy ő a Mad Scientist Sörfőzdének az ügyvezető és társalapítója, és hát majd itt kóstolni fogunk néhány sört is.

de ami aztán teljességgel más.

hármunkban, már mindkettőnkben, az az, hogy hát te nagyon sok mindenrel foglalkozol, meg nagyon sok mindenhez értesz, mi meg csak így ide beülünk és kérdezünk, te meg olyan tartalmakat gyártasz, ahol el is mondod a tutit. Én mindig a fordítottját érzem, amikor így meghívok egy vendéget, hogy én alig tudok ehhez a dologhoz hozzászólni, de szerintem ez egy picit ilyen vele járó impostor szindrómája a mi generációnknak, nem?

hogy úgy gondoljuk, hogy mi úgy nem értünk semmihez, és aztán, amikor megkapjuk ezeket a visszajelzéseket, hogy de egyébként tök okos dolgokat mondasz, akkor így ezt így ellegyinted, hogy jó van, mit tudom én, lehet. Azért is gondoltuk, hogy meghívunk téged, és megismerkedünk veled, mert hogy mi most napokban lesz négy éve, hogy elkezdtük ezt a mindenségi podcastot csinálni, és hát hasonló régóta te is tartalmat gyártasz a nyílt osztály berkeim belül, vagy égisze alatt.

Szembe dicsérlek. De az a helyzet, hogy amikor mi elkezdtük a podcastot négy évvel ezelőtt, akkor tulajdonképpen nagyon kevés olyan ember volt, vagy olyan pszichológus, aki egyáltalán tartalmat gyártott, vagy hogy fontosnak érezte azt, hogy a szemléletet formálja, a pszichológiai kérdéseket az internetes felületeken megvitassa, és aztán azóta pedig, amióta eltelt ez a négy év, azóta végig láthatatlan sorba jelentkeznek

hogy jó, akkor majd jövök jövő héten, és így soha többet nem jön, és így kész, mert úgy nem kell előre utalni. És akkor így eltűnnek az emberek. Egyébként azt elfelejtettem előjáróban a fölvezetőben elmondani, hogy az is nagyon hasonló közöttünk, hogy mi is effektíve hát kvázi kutatjuk a boldogságot. Különféle aspektusból vizsgáljuk ezt a kérdést, és hát te is. És engem érdekelne, hogy téged miért ennyire