Pázmándi Gergely

Igen, de összességében a hazugság az a nagyon morális kérdés, nem? Mi lenne, hogyha egy kicsit úgy is megközelítenénk fordítva az egészet, hogy vajon jobb lenne-e az, hogyha egyáltalán nem létezne hazugság? Most itt lenne egy gomb, amit hogyha megnyomok, akkor az lenne a következménye, hogy mint tudjátok, van a Jim Carrey-nek az a filmje, nem is tudom, mi volt a címe,

Igen, ember. Oké, az, hogy képtelen hazudni, na, hogyha ez megtörténik. Nem ezt mondani képtelen. Akkor a Hanta Boy. Az egy másik film, igen. Az volt az. Hogy szerintetek jobb lenne az, vagy mi lenne annak a hátránya? Ha képtelnek lennék. Megölni mindenki a másikat. Igen.

Tehát mindig előnyöt származnak, hogy hosszú távon egyértelműen előnyöt származik abból, hogyha nem mindig hallod az igazságot. Tehát miből származna hosszú távon nagyobb előnyöt, hogyha mindig az igazságot hallanád, vagy nem mindig?

Mert nem tudom miért, de nekem az intuícióm azt súgja, hogy hosszú távon az lenne minden egyénnek az előnyösebb, hogyha nem vezetnék félre, nem manipulálnák. Még akkor is, hogyha akut szituációban szar nekem azt hallani, hogy nem tudom, nagyon büdös vagy. Tehát, hogy az a fájdalom, amit...

meg nem bántása érdekében. De hogyha én nekem kényszeresen el kellene mondanom mindent, ahogy gondolok, az hát nem biztos, hogy hosszú távon előny eredményezne. Lehet, de úgy is tekintetnénk rá, hogy amennyiben ennek dacára is tudunk együttműködni, akkor viszont az az organizmus igazán adaptív. Én kíváncsi vagyok a te véleményedre, Viki, hogy ez a privát véleményed, hogy szerinted,

felém, és azokat nekem meg kéne válaszolnom neked, akkor így az ilyen test mozgásom, meg a hang lejtésem, meg az ilyesmik alapján szerinted felismernéd, hogy mikor kamuzok? Vagy igen, vagy nem. Jó, de mondjuk a párkapcsolatodban.

És például, amikor látsz egy politikust beszélni, mondjuk, bárkit, akkor nem szoktál önöket látni, hogy itt valami nem kósár, mert néha én látok olyan klipeket gyerekek, hogy egyszerűen, tehát így döbbened, hogy a vak is látja, hogy ez itt nincs rendben.

gyanúsált ez, de persze ott az intuíció, hogy itt valami nem klappol, és hogyha annak utána megyünk, akkor azért lehet, hogy tudunk tájékozódni, hogy akkor most ez tényleg igazság volt-e, vagy ferdítés. Tök jó, hogy ezt mondanom, mert erre például nem gondoltam, hogy például vannak ezek a kongresszusi tanótételek. Ugye sokszor az van, hogy nagyon kényes témákról van szó, tehát ott, hogyha igazat mondasz,

az is tök nagy stressz, mert olyan dolgokat kell a kérdésekre válaszolnod, amik lehet, hogy nagyon kényesek is, és akkor lehet, hogy ugyanolyan vegetatív reakcióid vannak, mint hogyha éppen kamuznál. Szerinted jó eséllyel lehet megállapítani egy ilyen szituációban a nyilvános szereplőről, hogy jó eséllyel hazudik? Hát én óvaintenék mindenkit, hogy így egy valami alapján próbálják ezt

általános kérdésekkel például. Tehát, hogy akkor ismér már a műszer, és akkor van egy alapvonal, hogy amikor semleges témákról beszélgetünk, akkor mondjuk milyen a púlsa, milyen a légzés száma, stb. Igen, igen. És akkor ebben a kiindulás alap, hogy egy semleges téma, az körülbelül annyira ilyen jelentéktelen kilengésekkel jár, mint mondjuk egy olyan kérdésre való, tehát mint amikor igazat válaszolsz egy kérdésre? Mhm.

És akkor megmérik minden személynek, hogy milyen az, amikor direkt valótlant kell válaszolni, és akkor már van egy ilyen példát, hogy kb. ilyen, amikor kamuzik. Igen, az eltérése kettő között, igen. Meg amúgy a kutatásokban is ezt így szokták vizsgálni, hogy toboroznak vizsgálati személyeket, és akkor azokat kérik, hogy valahogyan

hogy így a kutatásokban kevéssé alkalmazhatom, mert nagyon nehéz ezt így befektetni az MR-be a gépbe. És lehet gyakorolni azt, hogy minél alacsonyabb kilengés produkálj? Tehát ha valaki mondjuk... Megrögzött hazudozó. Igen, tehát ha valaki mondjuk élete célának azt teszi ki, hogy én minél észrevehetetlenül akarom

észrevetetlen ebből akarok hazudni, akkor ebbe, mit tudom én, hónapok, évek munkáját, ha belefekteted, akkor lehet, hogy el tudod azt érni, hogy annyira meggyőzöd magad, amikor hazudsz, meg gyorsan, hogy tulajdonképpen nem mutatja ki rendesen. Vajon? Hát most két gondolatom van ezzel kapcsolatban. Az egyik az az, hogy

Tehát a hatalmi pozíciókban lévőknek nem tudom a túlnyomó hány százaléka, az ilyen sötét tetrád.

Nem. Én nem tartom magam ilyen hatóságszakértőnek. Aha, értelek. Ja, múgy a Samó mondta is ezt a Czabán Samó, amikor itt volt egy pár hete vagy pár hónapja, hogy az emberek nagyon rosszak abban, hogy

jártánosságban, hogy felismerjük a hazugságokat, amit szerintem nem, hogy mondjam, erre nem gondolunk annyira, vagy nem gondoljuk át úgy. Szerintem a legtöbb embert, hogy megkérdezni csak úgy az utcán, hogy amúgy te szerinted látod, ha valaki hazudik? Hát amúgy azért ja, ja, ja. Szerintem kicsit felülbecsüljük ezt a képességünket, hogy a hazugság detektálását illetően. Akkor lesz probléma, amikor az ember olyannyira

véleménykülönbségekkel együtt élni. Az ember reflexzerűen egy ilyen szándékot támadásnak veszi azt, úgy éli meg, fiziológiailag úgy éli meg, hogyha valaki nem ért egyet valami olyan dologgal, amiben ő szentül hisz.

pont lesz arra, hogy mi mondjuk, nem tudom, azt gondoljuk, hogy itt a plank hossza legkisebb egység, ami létezik a világban, vagy nem tudom micsoda, mert mi most így tudjuk, és akkor ez végül is igaz a jelen pillanatban, de a valóság az, ami van. Egyébként egy kicsit erről, hogyha visszakanyarodunk a médiafogyasztásra, tehát, hogy ott is

egyik fő okozója az, hogy az emberek valahogy vagy elhagyták, vagy soha nem volt, vagy kiölték belőlük a kritikai gondolkodásnak a képességét egy általánosságban.

Nagyon könnyen vagyunk manipulálhatók, könnyen vagyunk szétszakíthatók, polarizálhatóak, és szerintem ennek az az oka, hogy nem tudunk kritikai gondolkodást kivitelezni. Szerinted, hogyha valahogy megint csak itt lenne az a gomb, de most nem azt csinálná, hogy...