Papp Eszter

alatt ez a fény visszaverődik a kolibriről, ez a nagyon erős fény, tehát az a pillanat tud igazából megfagyni. Hogyha hosszabb lenne a vakufelvillanás, akkor ugye elkenődne az egész, mert több idő

több időről gyűjtenél vissza fényt. Szóval, hogy az a lényeg, hogy valahogy ezt így meg kell fagyasztani. Vagy hogyha csak arra gondoltok, hogyha már itt annyira be vagyunk lazulva, hogy mondjuk egy buliban vagytok, és ott is van egy ilyen felvillanó fény, akkor is ugye azt látjátok egy ilyen pillanatot.

És nagyjából így kell elképzelni ezt az attoszekundumos lézerfelvillanást is, hogy egy-egy pillanatot tud vele felvenni. És most, amit tudnak csinálni, az az, hogy ezekből a visszakapott jelekből, tehát besugároznak valamit ilyen attoszekundumos lézerfényfelvillanással, és

Ebből kapott információkat fel tudják dolgozni, és meg tudják valahogy mondani az elektronoknak a dinamikáját, de ehhez még kellenek kvantumkémiai számolások. Tehát nem az van, hogy mi így látjuk térben, hogy mi történik, hanem vannak információink, amiből lehet következtetni egy térben, mi történik. Szuper. De menjünk vissza oda, hogy te mentél a kis lézereddel mérni,

Na, az én elrendezésemben nem volt lézer. Slusspoén az egészben. Az enyémben egy hangvilla volt, és arra kellett rárakni egy pici ketűt. Ugyanis mindennek van egy saját rezgése, és ugyanígy van a hangvillával is. És hogyha...

A Wonderwell-szerűk, tehát hogyha a két minta között valamilyen kölcsönhatás fellép, akkor ezt elhangolják, mert olyan, mintha egy picike plusz tömeget adnál, és akkor már nem ugyanaz a saját frekvenciája az egésznek. És

A francia professzornak volt ehhez egy kis szoftvere, amit föl lehetett használni, illetve a többi dolgot ezt meg nekünk kellett összerakni. Volt egy kis mintatartóasztalom, ami meg egy hangszóróból volt kiszedve egy olyan rész, ami ilyen kör alakú valamicske, és a közepén van egy kis borítás, amit piezoelektromos anyagnak hívunk. Ez annyit jelent, hogyha...

elektromos áramot adunk rá, akkor megváltozik a mérete, vagy hogyha megváltozik a mérete, például összenyomom, akkor elektromos áramot ad le. És hogyha egy ilyet négy részre osztottál fel, és minden így részéhez bekötöttél egy kis kanócot, amin tudtad az áramot változtatni, akkor...

amint tudtad a feszültséget változtatni, akkor azzal tudtad döntögetni ezt a mintatartó asztalt, és igazából egy kicsit fordítva volt, tehát a mintát mozgattad a tű alatt. És az egésznek meg még az a nehézsége, hogy egy nagyon-nagyon stabil asztalon kell ezt tartani.

Tehát az iskolában ez teljesen kivitelezhetetlen volt, és látszódott is az egyetlen egy darab mérésen, ami így lefutott, hogy azt hiszem körülbelül egy autó ment el az utcán, és az így megrezgette az egészet.

De ettől függetlenül én külön díjat kaptam, mert nagyon tetszett mindenkinek ez a projekt, meg a kivitelezés, meg az előadás, minden ilyesmire kapunk pontot, és ez azt jelentette, hogy egy táborba is el tudtam menni, ahol hasonló kiskockák voltak, mint én. Én nem tudom egyébként, hogy a középiskolás, ne hívjuk őket gyerekeknek, mert én is utáltam volna, de hogy a középiskolásoknál

Ja, oké, legyen. Emberek, diákok. Mit szóltok? Szóval, hogy ott általában nem szokott ez ilyen nagyon menő dolog lenni, hogy te most ilyen tudományos témákkal foglalkozol, más síkon van a menőség valamiért.

És hogyha bekerülsz egy ilyen kis közegbe, ahol viszont hasonló gondolkodású emberek vannak, akkor úgy érzed, hogy tartozol valahova. És szerintem ez még így hozzájárult ahhoz, hogy akkor úgy gondoljam, hogy én akkor tényleg szeretnék az eltérre menni fizikusnak, és egy ilyen közegben maradni. Mit találsz ennyire szépnek a tudományban, meg a fizikában, ami ennyire vonzó neked, hogy az életedet felteszed rá?

Hát ezért a teljes életemet nem, de egyébként szerintem a kíváncsiság. Én kiskoromban is nagyon sokszor feltettem a miért kérdést, meg nagyon szerettem az ilyen ismerett terjesztő kiskönyveket, amikor már egészen picike voltam akkor is, tehát

Volt egy olyan könyvünk, amiben az emberi testet lehetett így lapozgatni rétegről rétegre. Szerettem a kígyós könyveket, bogarasokat, mindenfélét. Tehát valahogy az, hogy megértsük a körülöttünk lévő világnak a működését. És amúgy egy kicsit

Önzőnek is gondolom magam ilyen szempontból, hogy én így elszórakozok dolgokkal, aminek nem biztos, hogy van egyből megtérülése, mert nyilván nem egy alkalmazott kutatásban vagyok benne, de persze egy csomó mindennek van aztán kifutása, meg most talán kicsit közelebb is kerültem hozzá, de én azt mondanám, hogy a kíváncsiság az, hogy miért tartom érdekesnek ezeket,

Jó kérdés. Nem tudnám megmondani. Ha itt lenne anyukám, ő biztos mondaná, mert ezt mindig el szokta nekem mondani, hogy amikor kicsike voltam, akkor így ott volt a pohár az asztal szélén, és én mindig így levertem, és utána néztem, szóval biztos a gravitációt teszteltem. Ő ezt mindig nagyon szereti elmondani. Lehet, hogy van benne valami, nem tudom, de...

Szerintem egy jó fizikatanár kell ahhoz, hogy megmutassa neked, hogy mennyi izgalmas dolog van, és aztán meg tényleg, hogyha egy picit így belekostolsz a tudományba, akkor azért ezt be tudsz szippantani, nem? Abszolút. Ti is azért ültök itt. A kis totál gicában volt szerintem az a beszélgetésünk, ahol pont ugyanerre a megállapításra jutottunk, hogy

Azt mondtam, hogy talán egyszerűbb, nem az, hogy talán megy. Szögezzük le. Szóval, hát hol kezdjük? Talán ott, hogy mi az, hogy kvantum, Anika, vagy egyáltalán... Abszolút, szerintem. Mikor beszélünk ilyesmiről. Szokták mondani, hogy a kvantum az ilyen nagyon pici dolgoknak a világa, ez így nagyjából ki is mondható szerintem.

Tehát, hogyha ilyen atomokról, elektronokról beszélünk, vagy akár molekulákról, akkor az már inkább a kvantumos szint. Persze vannak egyre nagyobb és nagyobb molekulák, ott már nem nagyon szoktunk beszélni kvantumánikáról. Számomra a...