Szilágyi Tamás

A modern világban egyébként ennek van egy picit ilyen negatív felhangja, mert a propaganda alatt mi a negatív hatású politikai propagandát értjük. De van egy Edvard Bernays nevű arc, amit a PR atyának tartanak, ő 1928-ban kihozott egy propaganda című könyvet, és ott alapvetően ez sokkal szélesebb körben

taglalja. Van politikai propaganda. De alapvetően ő a propaganda fogalmát úgy értelmezi, hogy minden, amikor mi attitűdöt szeretnénk változtatni. Tehát, hogyha mondjuk te szeretnéd érzékenyíteni az embereket a podcastedben abba az irányba, hogy legyünk már egy kicsit elfogadóbbak egymással kapcsolatban, mert hogy te akkor intellektuálisabb és jobb ember vagy, hogyha így gondolkozol.

akkor az a klasszikus értelemben ez egy propagandának számít. Tehát, hogy tudjuk formálni. Ha elkezdenénk kommunikálni az összes óriás plakáton azt, hogy szeressük egymást, és hogy figyelj oda a másikra, és hogyha melletted van valaki, akinek rossz kedve van,

akkor kérdezd meg, hogy mi a helyzet, és hogy mesélj egy kicsit, vagy tudok-e valamiben segíteni. Elkezdenék ezt tudni az influencerek, fölvennék videóra, benne lenne a tévében, szecperc alatt azt kezdenénk el észrevenni, hogy a magyar ember elkezd odafigyelni a másikra. Ami a jelenlegi helyzetben van,

az az, hogy a komplexitás az rossz marketingtermék. Tehát mi minél komplexebben gondolkodunk érzelmi szinten, annál nehezebben vagyunk irányíthatóak. És sajnos alapvetően ugye a politika az ugye

a hatalmat fogja gyakorlatilag bekategorizálni, nem az igazságot szeretné feltétlenül az emberek irányába közvetíteni. Tehát ez minden rendszer arról szól, hogy neked biztosítanod kell a hatalmadat. És emiatt egy modern játék-elméleti szituációban

Te nem vihetsz kést, ugye, egy fegyverpárbajra. Ebben vagyunk most benne mindig. Tehát, hogy mindannyian most egy ilyen közös hazugságként el kell, hogy fogadjuk azt, hogy egyszerűsíteni és polarizálni kell az embereket, mert alapvetően a félelem által befolyásolt ember lesz a legkönnyebben irányítható.

Tehát, hogy mi lenne a legegyszerűbb, nem? Tételezzük fel, hogy azt szeretnéd, hogy az emberek elkezdjenek foglalkozni a másikkal. És mondjuk te azt akarod elérni, hogy melletted a busz megállóban az ember segítse fel a nénit, aki éppen elesett. A legegyszerűbben úgy tudod erre rávenni, hogy egy gépfegyvert felhúzol, ráfogod, és azt mondod, hogyha azonnal nem állítod fel ezt a nénit, akkor szétlőlek, nem? Ennél jobb meggyőzési technika nem létezik, ugye?

Nem tudok ennél jobban hatni rá. Mert ez a fajta halálfélelem lesz a legerősebb motivációerő. És ha akarod, akkor csókot lehel ez az ember a néninek a homlokára. Probléma nélkül. Azért, mert te gépfegyvert fogsz rá. Így néz ki a sztori. Rossz ezt átlátni. Tamás, hogyha valaki ennyire tökéletesen átlátja ezeket a folyamatokat, akkor

Hogyan tudja ezt egyáltalán elviselni, vagy idomulni ezekhez a kérdésekhez? Mi a megküzdési stratégiád? Nem tudom, hogy itt mi számít egyébként a tökéletesnek, tehát hogy engem nagyon érdekel ez a téma, és egy csomót olvasok ebben az irányban.

de hogy amit észrevettem, az az, hogy alapvetően az elfogadás irányba mész, minél jobban átlátod. Tehát egy ideig feszélyez, ugye ugyanúgy, mint amikor mondjuk serdülők leszünk. Tehát hogy lesz egy pici elképzelésed arról, hogy hogy néz ki a felelősség.

És akkor ettől halára stresszeled magad, és akkor utána pedig rájössz, hogy ez igazából az élet része. És hogy utána már így kicsit ilyen mókás ránézni tudod a feszülőtinikre, hogy figyelj, ez még a legkönnyebb időszaka az életednek, tehát én nagyon szívesen visszamennék nyaralni a gimnáziumba, hogy így készen van a reggelim, meg nem kell azzal foglalkozni, hogy tele van-e a hűtő, vagy be van-e fűtve a cucc, vagy ki van-e fizetve a számla.

És talán így a morális, meg szociálpszichológiai szinten is egy picit ebbe az irányba mész el, hogy vannak folyamatok, meg vannak olyan emberi személyiségek és preferenciák, amik az idő kezdete óta az emberiségben megvannak. Az, hogy különbözőek vagyunk. És ezzel kapcsolatban, hogyha realizálod, hogy ez nem egy olyan dolog, amit fogsz tudni változtatni,

akkor nem veszélyez már annyira. Én a globális felmelegedéssel és a polikrízis témakörében vagyok így. Vannak azok a kliensek egy ilyen 1v1 terápiában vagy munkakapcsolatban, akik éppen hadakoznak mondjuk a valódiényük meg a szerepényük között. Tehát vannak felvett, traumatikus, akár transzgenerációs korábbi élményekből származó

ilyen mintázatok, meg van a te valódi elképzelésed, meg a belső morális iránytűd. És ez társadalmi szinten is egyébként így van, hogy mint társadalom is szembesültünk traumákkal, és próbálunk leküzdeni traumákat. És alapvetően, amit választunk politikai szinten, életvezetés szinten, morális szinten, azok éppen az oktatás állapotunknak

gyakorlatilag a kulminációi fogalmazhatók így. És ez nem egy olyan dolog, amit te erővel meg fogsz tudni változtatni. Tehát mondjuk van egy kliens, és tudod, hogy az lenne, hogy akkor ez a kliens erre kéne, hogy rájöjjön. Tehát mondjuk neked van egy elképzelésed arról, hogy az európai ember, a magyar ember, a budapesti ember mire kéne, hogy rájöjjön. De ennek idő kell.

És vannak traumák, és vannak elképzelések, és vannak olyan történések, amik ha nem történnek meg, akkor ezek a felismerések nem születnek meg. Tehát mondjuk tételezzük föl, hogy azt gondolod, hogy szerinted a magyarországi ember számára jó vagy pozitív hatású lenne az, hogyha más politikai vezetés lenne az országban, ugye? De...

a magyar országi embernek az átlaga fogja eldönteni azt, hogy ez megtörténik-e. Tehát a népléleknek a jelenlegi 2025-ös, 26-os egy ilyen mediánya meghatározó lesz ebből a szempontból. És hiába vagy te,

abban az egyel hátrább lépett, akár intellektuális, akár tájékozottabb pozícióban, vannak dolgok, aminek meg kell történnie. Tehát hogyha ez a felismerés, ez tényleg adekvált,

akkor vagy az van, hogy ők meghozzák ezt a döntést kollektívan, vagy akkor megyünk tovább. És lehet, hogy a következő négy évben fog történni valami olyasmi, ami tovább változtatja ezt a néplelket olyan irányba, hogy eltávolítja az eddigi elképzeléseitől, vagy megerősíti. Hogyha neki a következő négy évben javul az élete, akkor úgy fogja érezni, hogy ő megfelelően döntött amellett, hogy mondjuk minden maradjon a régiben.