Szilágyi Tamás

És akkor te elmész egy emberhez, és fogalmad sincs, hogy ez most jónak számít, rossznak számít, jól érzem magam, rosszul érzem magam. És akkor ez a fajta ilyen rövid videógyártás kvázi egy ilyen falat tör meg az emberekben, hogy figyelj, én alapvetően ezekkel

a gondolatokkal szeretek dolgozni, így nyilvánulok meg mondjuk a te konzervatív gondolatok terén, a liberális gondolatok terén, a családi problémák, szerelmi problémák terén. Ezeket mondom, és hogyha neked ez tetszik, akkor úgy tudsz eljönni hozzám, hogy ebben nincs kockázat, mert nagyon nehezen dobunk ki egy pszichológust. Tehát nehezen fogod azt mondani, hogy áh, figyelj, inkább nem jönnék többet. Általában így az emberek ghostingolják a pszichológusokat. Tényleg? Ez divat? Én nem tudtam. Nem tudom.

Miért foglalkoztad ennyire ez a kérdéskör? Mert maga a boldogság? Igen. Hogy jutottál el egyáltalán odáig? Van egy ilyen fura elképzelésem, hogy alapvetően, amikor meghalsz, akkor amivel el fogsz számolni magad felé, azok a boldogan eltöltött percek lesznek.

és hogy amit gyűjtened kell az életben, azok ezek a boldogan eltöltött percek. Úgyhogy ha abból a szempontból szeretnék különbséget tenni, hogy egy cselekvés jó, vagy rossz, akkor ez például lehet egy szűrő, hogy egyébként ez most boldoggált esz engem, vagy nem. Mert a boldogság egyébként egy nagyon-nagyon olcsó dolog,

Már ha lement volna ez a sör, akkor azt mondtam, hogy egy kibaszott olcsó. De miért olcsó? Mert igazából szerintem a mindfulness-hez kapcsolódik. Tehát, hogy a boldogságot én ahhoz kötném, amikor valamit kifejezetten

leszűkítve úgy csinálsz, hogy csak arra fókuszálsz, és nem fókuszálsz másra. És szerintem mondjuk nektek ez a podcast azért ad egy csomó boldogságot, mert most nincsen múltad, meg nincsen jövőd. Tök mindegy, hogy most éppen mennyi pénz van a bankszámládon, tök mindegy, hogy mit tudom, elhagytak, vagy épp boldog párkapcsolatban élsz.

Most olyan szinten rá vagy fókuszálva erre a pillanatra, mert hogy ezek mind-mind olyan dolgok, amik csak növelik a fókuszod, hogy felvétel, meg mit tudom én, mi meg. Jó lenne nem elrontani a beszélgetést, el vannak téve a telefonok, repülőüzem, alapból mikor csináljuk meg ezt? Szóval a podcast egy picit így egy ilyen szent dologgá emeli a beszélgetést.

Ennek az elméletnek az lenne a lényege, hogy amikor csinálsz valamit, akkor azt csináld, és nem ást. És hogy alapvetően ez a folyamatos multitasking, hogy étkezés közben tévét nézel, vagy telefonozol, meg minden közben telefonozol, ez kiveszi azokat a pillanatokat az életünkből, amikor ráfókuszálsz valamire. És

hogyha ilyet csinálsz, mint például ez a podcast, akkor utána, amikor ennek vége van, azt fogod érezni, hogy fel vagy töltődve. És nem pedig le vagy merülve. Annak ellenére, hogy végig koncentráltál. És ez azért van, mert ezekben a flow állapotokban, ezekben a mindfulness állapotokban alapvetően

másfél percenként. Hát és ez pont az, merthogy olyan embereket hívtok, akiknek mondjuk a gondolatai inspirálóak. És akkor te koncentrálsz arra, hogy az adott ember szakterületén belül te lehetőleg ne mondjál hülyeségeket. Úgyhogy ez a komfortzónál... Nem igyekszünk. Tehát ez a komfortzónál egy picit túl van, de nem...

elviselhetetlenül nehéz. Tehát, hogy igen, erre az áramlás élményre azt mondják, hogy ne legyen túl nehéz, de ne legyen túl könnyű. Mert mind a kettő olyan, hogy ha túl nehéz, akkor már elcsavarodik a fókuszod, mert elkezdesz szorongani. Ha túl könnyű, akkor meg úgy érzed, hogy ja, hát emellett a beszélgetés mellett igazából még telefonozhatnék is. És elkezdesz így multitaskolni, mert hogy nem köt le eléggé.

Én azt mondtam, hogy nekem az egyik legboldogabb pillanatom az az volt, amikor egyszer egy ilyen karácsony előtti időszakban otthon a családdal így kiszórtuk a zoknikat a szőnyegre, és elkezdtük átválogatni, hogy akkor melyik az, ami kijukat, meg nincsen párja, és annyira erre koncentráltunk mindannyian, és annyira jelentéktelen volt a cselekvés, amire mégis oda tettük a teljes jelenlétünket, hogy az egyik pillanatban azt mondtam, hogy basszus, nem is tudom, hogy volt-e be már ilyen...

hanem úgy vagy vele, hogy egy tök jelentéktelen pinnonat, amit egyébként az év 365 napjából, 364 napon elteszel a prioritási lista aljára. Jó, hát majd az oknikat átválogatom akkor, amikor mindent megcsináltam, ami pedig soha nem lesz meg. És akkor ott, amikor van egy olyan helyzet, hogy

hogy igazából nem szükséges priorizálnod, hanem vehetsz egy tök jelentéktelen dolgot, vége az évnek, ott ültök együtt, nincsen suli, nincsen semmi, ki vannak küldve a karácsonyi csomagok, meg vannak a kampányok, és átadod magad egy olyan dolognak, aminek egyébként az egód

De te mikor jöttél rá erre, hogy ennek szellemében szeretnéd élni az életedet? Hát alapvetően én szerintem sosem voltam olyan iszonyatosan zavarba ejtően ambíciózus, már mintha hogy szerettem volna egy ilyen értékes és értéket közvetítő ember lenni, de már a gimiskoromban ezt a

akkor közgazdász, vagy jogász, vagy orvos, ilyen high performer ember legyek, ezt már lepasszoltam arra, hogy inkább úgy kutatnám az emberi gondolkodást, és akkor meg egyébként a pszichológianak magasabb volt a pontszáma, ami szintén imponált, tehát hogy valamennyi volt bennem, nyilván. High performer vagyok, de magasabb pontszáma kell. Igen, de hogy oda azokat veszik fel, akiknek több lett a pontszáma.

De hogy úgy szépen lassan egyébként úgy kialakult ez bennem. Talán a törés az akkor volt, amikor egy fél évet Ázsiában töltöttünk. Akkor volt az, hogy így teljesen lenyugodtam, és így elengedtem a dolgokat. Már úgy anyagi szinten is, meg... És mit csináltál ott fél éven keresztül? Vagy miért mentél oda? Menekültél a magyar valóság elől? Meg mi az, hogy töltöttünk?

Nagyon jó kérdés. Pont ez, mint a Wild Lotus-ban, amit a tájföldre mondanak, hogy mindenki, aki hosszú távon itt van, az vagy menekül valami elől, vagy keres valamit. Egy picit ilyen tud lenni az Ázsia.

Mi az előtt jöttünk össze a párommal, aki most már a feleségem, és akkor pont az alapszak elvégzése után voltunk. Szerettünk volna egy kicsi ilyen akadémiai szünetet tartani, hogy úgy végig gondoljuk, hogy mit szeretnénk az élettől, és akkor úgy döntöttünk, hogy veszünk Bulgáriába egy

repülőjegyet, és az a terv, hogy eljutunk Nepálig. De hogy nincsen vissza a repülő, hanem majd akkor jövünk vissza, amikor úgy érezzük, hogy most már van kedvünk. Mert hogy valamikor az életben tök jó, hogyha ez a fajta szabadság neked rendelkezésedre áll. És azon a ponton, amikor ez a rendelkezésedre áll, akkor pedig ugye kíméretlenül el kell, hogy fogad, mert egyébként azért fogod elkézni magad, hogy