Szilágyi Tamás

Ja, hát most már gyerekeim vannak, és most már van kettő ember, akinek megígértem, hogy nem fogok meghalni. Úgyhogy akkor nem csinálhatok olyan dolgot, amiben potenciálisan megfogok.

Ehhez a szabadsághoz mondjuk kell pénz. Ti dolgoztatok egyetem alatt, vagy örököltötek, vagy ezt hogyan sikerült megvalósítani? Én akkor pókerjátékos voltam abban az időszakban. Nem voltam a legsikeresebbek közé tartozó, de alapvetően abban az időszakban így 2010 körül egy ilyen nepáli út az

az olcsóbb volt, mintha otthon albérletben lennél. Tehát én előtte zenéltem, basszusgitároztam, akkor eladtam a basszusgitáromat, Xboxomat, erősítőmet, mindent eladtunk, kiköltöztünk az albérletből, és akkor összetudtunk tenni, mondjuk, meg ugye a feleségem megkapta ezt az összegyűjtött 300 ezer forintot, amit így gyerekként így gyűjtik a szülők az ezreseket.

És akkor összedudtunk adni valamennyit, hogy akkor meglegyenek a repígyék, de alapvetően Nepálban, ha olcsón akarsz lakni, akkor ilyen egy-két dollárért voltak akkor a szállások. És akkor mi ez ilyen prémiumabb, tudod, amihez jár füldőszoba, olyanban laktunk öt dollárért egy nap. És mondjuk az ilyen kajánlások ott, az ilyen 250 forint volt akkor úgy, hogy két főétel, két teabb borravalóval. És miért pont Nepálban mentetek?

Azért, mert valamiért úgy éreztem, hogy ez lesz majd az a helyem, ahol valami, nem tudom, így hívogatott ez a hely. De hogy ott egyébként a büdzsénk egy hónapra az 100 ezer forint volt. Tehát mi egy hónap alatt kb. 100 ezer forintot költöttünk el, ami akkori viszonylatban nekem, hogyha tudtam így pókárt oktatni, meg ilyesmi, akkor mondjuk 10 órányi

Képzeld, ezt mondom egyébként mostanában a z-generációs klienseimnek is, hogy mi ennél sokkal bizonytalanabb élethelyzetben nekiestünk a semminek.

a bizonytalannak, és szerintem a 20-as éveidben, hogyha nem csődölsz egyszer-kétszer, akkor nem vagy elég bátor. Tehát, hogy ennek úgy kell neki menni, hogy így koppanhass, mert egyébként nem tudod meg a határaidat soha. És hogy érezted magad odakint? Mi ott novemberben beköltöztünk egy kolostorba, mert ott tartottak egy ilyen egy hónapos kurzust a buddhizmusnak a lámréma lélekútja, ez a...

addig tartó képzés, ami után, hogyha akarod, akkor buddhista szerzetes is lehetsz. És akkor az ott minden évben egyszer van úgy, hogy az ottani meditációk, meg tanítások Katmandúban azok le vannak fordítva angol nyelvre is, meg jönnek angol nyelvű

szerzetesek is oktatni. És akkor mindig összegyűlik 300 ember a világ minden tájáról. És az ott marha érdekes. Ott nem nagyon tudok olyan emberről, akinek ez ne változtatta volna meg valamilyen irányba az életét. Nektek miként változtatta meg?

Én végül, amikor a hajleborotváros rész volt, akkor ugye olyan rohadt nagy dilemmával nem szembesültem. De egyébként a viccet félretéve végül nem lettem buddhista. Viszont az, hogy a vallás filozófia érdekel a mai napig, az talán akkor vált így teljesen biztossá. Tehát én így élveztem ezeket a dolgokat. Meg tényleg nagyon különleges élményekben lehet ott az embernek része

De ez milyen megalapozása már egy... Igen, biztos, hogy nagyon erős kohéziót eredményezem. Igen, igen. Hát én előtte Angliában meg Írországban laktam így egy évig kb. És akkor én azért jöttem vissza, mert

Mert volt egy lány, aki ilyen animációkat csinált, és én még egy gimnáziumban jártam vele, és annyira tetszettek ezek a kis cuccok, hogy én nagyon kíváncsi váltam arra, hogy egy művésznek milyen lehet a mindennapja. Én sose lettem művész, mindig egy kicsit ilyen analitikusabb ember voltam. És akkor tetszettek ezek a rajzok meg alkotások, és elkezdtem beszélgetni ezzel a lányjal, és akkor mondta, hogy

Most lesz majd így a diplomázása. És a diplomás kipakolás, ha akarom, akkor jöjjek el, aztán nézzem meg. Úgyhogy akkor vettem egy egyet, és azok költöztem a többi, meg ugye ez a sztori.

Mit gondolsz? Hát ugye alapvetően szerintem egy picit a halállal kell, hogy mi megbékéljünk az életünk során. Mert alapvetően két, szerintem kétféle félelem van. Van, aki azt mondja, hogy egyféle, és mindegyik a halálból eredezik. Én alapvetően kettő kategóriára osztom ezt. Az egyik az a félelem a saját tökéletlenségetől, a másik meg a félelem a haláltól.

És mind a kettő olyan dolog, a saját tökéletlenséged is, meg a halál is, aminek alapvetően az elfogadása lesz a te életed üzenete. Mert egyiket se fogod tudni megoldani. És akkor könnyebb elfogadni a halált akkor, hogyha azt mondjuk, hogy

ennek van egy mélyebb értelme, vagy történik utána valami. És a keresztény hagyomány, ami ugye azt mondja, hogy egy darab életed van, és akkor utána van egy mennyország, az a nyugati ember számára egy picit olyan meseszerűbb,

és akkor a buddhista hagyomány, ami meg azt mondja, hogy van az életed, meg előtte is volt egy életed, meg utána is lesz egy életed. Szóval ez egy utazás, tehát hogy relatíve nem hasz meg, hanem majd lehet, hogy utána Amerikába költözik a lelked, és akkor ott lesz majd egy másik sztori. Ez úgy meg tud minket nyugtatni. És szerintem, mintha lenne egyfajta ilyen spirituális igény megjelenőben. Nagyon szerintem. A nyugati kultúrában.

Úgy is nevezhetnénk, de ott már észrehajló vagyok, hogy minthogyha egyfajta spirituális felébredés történne most a nyugati kultúrában. Én szerintem az emberek el vannak veszve, és valami fogódzó kell nekik, és szerintem a buddhizmus talán az egyik

Nem is az, hogy kézenfekvőbb, hanem talán ennek a mai kor emberének a legelfogadhatóbb. Hát mert ez az, ami rendelkezésre áll egyébként. Tehát a hinduizmus az kevésbé elrendelkezésre. A buddhizmust úgy nagyjából tudod, hogy van Dalai Lama, meg van Buddha, meg hogy te legyél nyugodt, gondolom, mert hogy akkor mész le Buddha-ba, ugye? De ugye hinduizmus nehezebb megfogni.

Mert akkor ahhoz már, akkor Bhagavad Gita, védák, akkor mit jelent a többisten hit, mert ugye buddhizmusban ott így nem mész ebbe bele, hanem csak abban, hogy akkor az életszenvedés, amivel ugye rohadtul tudunk rezonálni, a 2025 életszenvedés tök jó szerintem is, akkor lehet, hogy én buddhista vagyok.