Varga Tóth Róbert

Hát, hogy ez az egyik legnagyobb és az egyik legmarkánsabb különbség, ami közöttünk van valóban. Heti? 100? 150 perc. Tehát két és fél órán. Legyetek kedvesek föltenni a kezeteket, ki az, aki ezt túl teljesíti hetente? Jó. Fele-fele, kb? Jó. Hát jó, ennek nem kell tudjuk.

Ráadásul itt hoznám be azt, amit írsz, hogy ugye a gyermek halandóság miatt alacsony az átlagéletkor, miközben éppen amiatt, mert hogy jól étkeznek, rengeteget mozognak, nagyon hosszú teljes életet tudnak megélni.

nem is ezért mondtam én, hanem hogy igazábban, hogy szóval az evolúció nem ilyen egyenes vágányú. Ezt értem, csak én arra akartam utalni, hogy ma mindenki nagyon könnyen, irdgalmatlan mennyiségű húshoz tud hozzájutni. Tehát most elmélek a Kentucky-ba, és gyakorlatilag annyi csirkeszányot zabálok fel, amelyet csak akarok. De gyanítom, hogyha én egy vadász vagy ütögető faluban élek, akkor az nem így működik.

Ez, hogy ilyen 150-200 fős kisközösségekben léteztünk, és együtt voltak, ugye mondtad, hogy nem volt magány, meg nem volt egyedülli, csak akkor, amikor dolgokat elmentek végezni, odébb, odább, vagy szebb, akkor ezek az emberek folyamatosan együtt készítették el az ételt.

Mit gondoltok arról, ez mind a hármatokhoz intézem a kérdést, hogy miért annyira jó együtt étkezni, együtt főzni? Ez ilyen nyilvánvaló, hogy evolúciós örökség, de hogy ti hogyan élitek meg az együtt főzést is? Ugye Dávid, te meg pont egy ilyen...

Az étkezést azt én megértem, hogy karácsonykor is rettentő meghit tud lenni, de a főzés meg az előkészítés az tiszta ugyancsak stressz faktor, nem? Te hogyan készülsz a karácsonyi estebéd elkészítésére?

Szerintem ezen a dugattyús nevű helyen te vagy az egyedüli, aki ezt ilyen holisztikus módon látod, mi meg mi próbálunk mindannyian küzdeni ezen ellen. Ti közösséget építetek, társas kapcsolatokat alakítotok ki, mi is gyakorlatilag a BrainBar-ral ilyenféle ellenlépéseket próbálunk tenni.

Szerinted mi az ellenszer arra, hogy ez az elhangolódás ne egyre durvuljon, hanem ilyen kis lépésekben, ilyesféle módon tudjuk fölvenni ezzel ellen a küzdelmet? Nem tudom. Nyilvánvalóan itt, hogy mondjam, csak úgy lehet megoldásokat javasolni, hogyha a részletekbe megyünk bele. Tehát globálisan nem hiszem, hogy most ilyen ádott állapotba hozhatnánk az emberiséget.

De az van, hogy én nekem mindig van egy olyan elképzelésem a jogaoktatókról, meg aki ilyesmire csinál, hogy elmennek oda azok az emberek, akik minden napban, vagy a mindennapokban, a hétközben iszonyatos stressznek vannak kitéve, és akkor azt mondják, hogy eljövök hozzád, ott egy-két órát eltöltök, kicsit teszek valamit a lelki és a testi

üdvösségemért, és utána megyek ugyanúgy vissza abba a mókuskerékbe, ami teljességgel kicsinál. Szóval, hogy ezt valószínűsítem, hogy valahogy úgy kellene Isten igazából csinálni, hogy az ember egy ilyen életmóddá alakítsa, nem?

Szerintem, amit elfelejttünk most éppen a beszélgetésben, az a tudatosság. Tehát rengeteg olyan ember él, úgy él, hogy még azzal sincsen tisztában, hogy gyakorlatilag automat a üzemmódban éli a mindennapjait. És ez egy, szerintem ez ilyen személyiségfejlődést kíván ahhoz, hogy az ember így tudjon

önaazonos lenni, reagálni a saját érzéseire, tisztában lenni azzal, hogy én elmentem Eszterhez, marha jó volt, de most visszamegyek, akkor ugyanúgy alig várom majd, hogy egy hét elteljen, megint menjek. Szóval, hogy az embernek valahogyan meg kell találni azt a harmóniát, ami a kinti világban érhet bennünket. Tamás, mit gondolsz erről? Ja, bocsánat, kisasszony!

Nemrégiben olvastam egy cikket arról, hogy, vagy lehet, hogy a Mindenségitben beszélgettünk, valakiben már nem is emlékszem pontosan, de a lényeg az az, hogy a 90-es években a számítógépes játékoknak a fölfutása ideje, még akkor arról beszélgettünk, hogy a számítógépes játékok milyen negatív hatással vannak az emberre, vagy agresszivitás szüle, vagy mit tudom én.

De gyakorlatilag mondták, hogy csomóféle hozadéka van, és nem tudom, hogy fölmenti az internetre a közösségi, tehát az internetre és a játékon keresztül megtanulták nyelveket, meg jobb lett a reflexed, mi egymás. Viszont manapság úgy jártják ezeket a játékokat, hogy akkor még volt egy metódus, kitaláltad a játékot, hogy hogyan kellett működtetni, hogyan lehetett a célokat elérni, hogyan lehetett végigvinni, végtelenül

Tehát a mostani játékok, amelyek telefonra letölthető, végtelenítve van, egyszerűen csak az a lényeg, hogy minél addiktívabb legyen. Tehát gyakorlatilag teljességgel igaz, ami pontok, hogy úgy vannak ezek az applikációk megalkotva, hogy minél inkább veszik pancson. Én a Tamást szeretném kérdezni, hogy evolúciósan ez hogyan alakult a tudatosságra ébredés?

De mit gondolsz, hogy összességében tényleg mit lehet tenni azok után, hogyha most tényleg tegye fel a kezét az, aki úgy érzi, hogy ő nem lépi túl azt a mennyiséget, amennyit az okos képernyő nézegetésével folytat? Elmondod nekem, hogy mennyit telefonozol?

Csak azt, amit telefonálni kell. Én sem vagyok semmilyen social media-n, úgyhogy nem használok. Hogy érted? Hogy mit csinálsz? Hogy, hogy nem vagy fönt? Miért nem vagy fönt? Nem akartál? Nem is voltál soha?

Egész régen Facebookot arra használtam, hogy pártit szervezni az egyetemen, de... Ne is boldog vagy. Hát, igen. Jó. Köszönjük szépen. Látjátok, körülbelül hárman-négyen tettétek fel a kezeteket, ez döbbenet. Szóval, hogy úgy élünk, hogy nézzük ezt a kurva képernyőt, és nem tesz jót, nem? Összességében elmondható. Mi a megküzdési stratégia? Mit kell csinálnunk?

és ráadjatok, irtózatos kognitív torzulásokat okoz. Szóval, hogy ez nem, tehát főleg abban az időben, amikor még ilyen nagyon képlékeny az agy, akkor az nem tesz jót. Mit gondolsz erről? Nem tudom. Erről még nem hallottam. A kérdés az, hogy milyen fajta torzulás, tehát hogy nem tudom, mondjuk a memóriája romlik, vagy az érzelmszabályozása romlik, vagy nem tudom.

Hát nézzétek, én nem tudok, nem is akarok igazságot szolgáltatni, de Eszter ugye azt mondta, hogy ő a lelki békéje üdve érdekében jobbnak látta, hogy a saját magának korlátokat szab. Mit gondolsz Tamás, hogy az összességében a social media felületek használata, az állandó tiktokozás, a dopamint pörgetés, nem tudom, az