Czabán Samu

Neked folyamatosan kockázott az, ha megúszol egy sört, ha cigizzel, ha nem mozogsz eleget. Ráadásul egy olyan világban, ahol a civilizáció, ahol az életmódunk egy csomó betegséget kitermed, ilyen 60-70%-a nyugati társadalomnak mindenféle krónikus betegségekkel küzd. Ráadásul egy olyan ilyen individualizáló világban élünk, ahol ezeket nekünk kell egyenüleg megoldani.

Fú, nagyon nehéz. Azért is adtam ilyen átfogó címet, bár az volt, hogy nem találtam azt a címet, ami tökéletesen összefoglalja az egész könyvet. Végül ezt a rejtett kölcsönhatások alcímet adtam, és amint megláttam nyomtatásban, rájöttem, hogy minek kellett volna lenni a címnek, és az az irracionalitás forradalma. Az ilyen jó klikvét cím lett volna. Jó pszichológia társadalom, zárójára az irracionalitás forradalma, mert talán ami összeköti az összes fejezetet az az, hogy a pszichológia által újra tematizált irracionalitás...

de beszélünk arról, hogy pontosan mit jelent az irracionálítás, az hogyan írja át tulajdonképpen a jogi intézményeit, például az igazságszolgáltatást, hogyan tekintünk a jog alkalmazásra, hogyha a bírók tulajdonképpen befolyásoltak egy csomó olyan pszichológiai tényező által, amit korábban nem is gondoltunk, hogyan írja át a jognak ilyen átfogóbb intézményei, például, hogy a demokrácia elméletet, mert nyilván azért a demokrácia elmélet is nagyban támaszkodik arra, hogy a választópolgárok nagy részt tudják, hogy nekik mi a

Viszont a pszichológia azt mondja, hogy nem biztos, hogy így van, ami ugye egy új keret, mert ugye sokáig azt gondoltuk, hogy a demokrácia azért nem működik jól, mert nem az történik, ami az emberek akarnak, de mi van, ha a demokrácia azért működik rosszul, mert pont az történik, amit az emberek akarnak.

És úgy általában mondjuk a moralitás, ahogy felelősség kérdése is, ugye nagyon sok determináció, ilyen előre elrendeltség van, amit ma már látunk a biológiában, az ember környezetében, stb., ami megkérdezi azt, hogy amikor embereket okolunk, mondjuk hibáztatunk, hogy bűnelkövető,

akkor mennyire hibás valójában, ugye most az elmúlt évben azért sok ilyen pont van, ami nekem kifejezetten fáj, ugye elindult egy ilyen drogháború Magyarországon is, amit ugye Amerikából a republikánusoktól most átvett a kormányunk, ami azért nagyban azon múlik, hogy ezek az emberek valahogy gyenge jelleműek, rossz döntéseket hoznak, nem arról, hogy mondjuk milyen tényezők determinálják őket arra, hogy mondjuk drogot fogyasztsanak, vagy miért kell használniuk drogot, hogy túléljék, aztán nyomortomban élnek,

Vagy ugye most a fiatalkorú bűnelkövetők, hogy akkor azt hangsúlyozzuk, hogy ők bűnelkövetők, vagy inkább áldozatok. Ebben is azért benne van az, hogy ki mennyire

Igen, ez tipikusan ezeknek a könyveknek a hibája, hogy diagnosztizálnak, megmondják, hogy mi a baj a világgal, és aztán nem mondják meg, hogy mi a teendő. Tiszta vagyok vele, ezért...

Valamennyire próbáltam mi a teendőt is mondani. Az igazságszolgáltatás működésével kapcsolatban elég konkrét ötleteim vannak, hogy bizonyos kognitív torzítások mentén, mondjuk meg lehet mondani, hogy mi az, ami befolyásolja a bírókat, ilyen triviális dolgok, akár az időjárástól kezdve arra, hogy random láttak valami számot, vagy kikapott a focicsapatuk, hogy ezeket hogyan lehetne valahogy moderálni, hogy ne használnak az ítéletre, vagy kevésbé, arra egészen konkrét ötleteim vannak.

Vagy egyáltalán, van olyan, hogy ebben konkrét példa, hogy mondjuk szerinted egy-egy esetet ilyenkor hozzol a könyvben? Igen, igen, igen. Hát különböző kognitív torzítások mentén tárgyalom a egyes ilyen, tehát egyes kognitív torzítások, hogyan torzítják a bírósági eljárások melyik részét. Szóval ez elég ilyen részletesen szíszi-fuszín van. Ennyire nem biztos, hogy bele akarok itt menni, de egy-két példát azért hozzunk. Ugye az van, hogy a nagyon tradicionális nézet,

Szerint végül is úgy működik az igazságszolgálat, hogy vannak tények kint, valami történik, mondjuk te valaki állok egy telefont, és vannak jogszabályok, mondjuk a lopásnak, a lopáson adkozó jogi szabályok, és akkor ha a bíró megtalálja a tényeket, meg vannak a jogszabályok, akkor azokat beletöltjük a fejébe, és akkor kijön ugyanaz az ítélet, akárhány bíróba beletöltjük ugyanezeket a tényeket, és ugyanezeket a jogszabályokat.

Itt most leleplezem magam, tehát, hogy nagyon sok tudományos ismeretű terjesztőkönyv úgy működik, hogy kicsit ilyen szalmabálajérvelésnek csinálják, hogy tesz egy pozíciót, azt mondja, hogy mindenki így gondolkozik, mindenki racionalitásban hisz, és azt mondja, hogy én egy forradalmár vagyok. Én kitaláltam az iracionalitást. Nyilván

Azért nem az van, hogy nem tematizálták korábban azt, szociológusok, pszichológusok már száz éve is, hogy azért vannak ilyen-olyan determinások, amik hatnak a bírói döntéshozatalra. Nagyon sok dolgot azért már így tudjuk. De ennek ellenére is maga az intézmény, ahogy a bíróságok beszélnek önmagukról, az még mindig erre épül, akárhogy is nézzük. És szerintem az az új, a modern ilyen, főleg ilyen kognitív pszichológába, amit behoz ebbe,

hogy itt nem arról van szó, hogy mondjuk vannak bírók, akik mondjuk előítéletesek, mondjuk az ilyen klasszikus dolog, azt már száz éve tudjuk, hogy nem tudom, milyen sokkal súlyosabb ítéleteket kapnak, nem tudom, kisebbségi rasszhoz tartozó emberek. Tehát ez egy, értjük, hogy milyen az előítéletesség, de mondjuk azt nagyon sokszor úgy beszéltek róla, mint valami, ami nem tudom, egy ilyen személyiséghiba. Az előítéletes ember, az autoritere ember, stb. Amit mondjuk ki lehet javítani azzal, hogy edukáljuk őket, és akkor nem lesznek, nem tudom, előítéletesek

de amit a kognitív torzítások diskurzus behoz, az az, hogy az emberi gondolkodás például alapvetően előítéletes. Nem az van, hogy vannak rossz emberek, akik előítéletesek, hanem az van, hogy rengeteg mennyiségű információt kell feldolgoznunk nagyon rövid idő alatt, és ezt úgy tudjuk, hogyha

Ezt én kognitív gazdaságoságnak hívek, ezt úgy tudjuk, hogyha ilyen kategóriában rendezünk az információt, akkor felismerünk egy dolgot, egy részelemet, és akkor rögtön le tudjuk hívni az egész kategóriára vonatkozó minden információt. Meglátok egy szemszerű dolgot, akkor rögtön azt gondolom, hogy egy arc. És ez általában jól működik, de lehet, hogy egyszer nem egy szemet látok, hanem valami mást. Mondjuk, nem tudom, egy kocsinak a lámpáit.

Nyilván egyébként ezért is hasonlít sok dolog, ilyen szem-meg arcszerű dolgokkal próbálnak például sokszor a marketingesek minket valamilyen tárgyakat így tesznek mondjuk vonzóvá nekünk, merthogy automatikusan ezt a sémát hívja elő bennünk. És akkor ha ez így van, akkor nem az van, hogy vannak előítéletes meg nem előítéletes emberek, hanem mindenkiben vannak előítéletességek, és bárhogy csűrjük, csavarjuk, az előítéletesség kikapcsolatlan a gondolkodásunk része.

megtanulhatjuk persze reflektálni rá, de az mindig erőfeszítés lesz. Ugye ez olyan ez, mint a vizuális illúziók, mindig ezt szokták példának felhozni, van egy ilyen csomó, nem tudom, látod, csodákpalotájában van egy csomó, két asztal, és akkor nem hiszed el, hogy a kettő ugyanakkora, mert valahogy úgy vannak a vonalak, hogy a szemed automatikusan különböző méretűnek látja. De leméred, és pontosan ugyanakkora a kettő. És aztán tudod, hogy

Reflexíved, ott van a tudásod, hogy a kettő asztal különböző méretű, de ha ránézel, akkor a vizuális illúziót nem tudod kikapcsolni. És kicsit ez van a kognitív illúziókkal, hogy bizonyos ténybeli mintázatok becsapnak minket újra meg újra. És akkor itt csak azt tudjuk csinálni, hogy megpróbáljuk megnézni ezeket, és vagy a jogi szabályozással próbáljuk kikerülni őket, vagy... Azt hogyan?

Hát mondjuk azzal, hogy például véletlenszerű számok lehorgonyozzák a bíróknak a gondolkodását. Ezt lehet tudni. Azért a legismertebb kísérlet az, hogy mondjuk büntető bíróknak, amikor hoznak ilyen fiktív büntetőítéletekben döntést, úgy kell döntést hozniuk, hogy előtte az ügyész igényeket dobókockával kidobják. Azért dobókockával, hogy lássák, hogy teljesen véletlenszerű a szám. Tehát, hogy biztos, hogy semmilyen alapja nincs annak a számnak. Kidobják, és akkor van akinek...