Czabán Samu

De ugye valójában ezt sem sikerült igazolni, mert kiderült, hogy az emberek akkor is ambuláns érzéseket énekelnek, amikor igazat mondanak. Szóval, hogy nem lehet, de nem is lenne logikus egyébként az evolúció, a kommunikáció evolúcióját nézzük, nem is lenne logikus, mert hiszen, hogyha lenne a hazugságnak egy jele, az olyan, mintha egy póker játékos mindig, amikor blöffölne, ugyanazt csinálná, megvakarná a fülét, akkor már megszűnt volna a hazug, tehát rájöttünk volna már mi a jele, és kiselekteadott volna a hazugság, tehát nem működne.

Egyébként az emberek inkább, az is látszik, hogy inkább hisznek egymásnak, ami logikus, mert ilyen csoportlényekként

Végül is nem annyira szoktunk hazudni egymásnak, amikor hazudnak az emberek is általában ilyen ártatlan dolgokról, hogy nem tudom én, megkérdezik, hogy hogy vagy, és azt mondják, hogy jól vagyok. És ennek főleg az az oka, hogy ugye kis csoportos tények vagyunk, és valójában a hazugságnak nagy a kockázata, mert ha lebugsz, és ezzel elveszted azt a szavahihetőséget, amit volt, akkor ezt nagyon nehéz visszaszerezni. Káros. Igen, káros.

ezek a mechanizmusok hogy alakultak ki, ha jól értem, és hogy miért lehetnek ma problémák másak, és ugye valójában az embereket ma egy ilyen nagyon

általános védekezés, az emberek ilyen nagyon hiszékenyek, ugye, főleg mert, hogy ha álhíreket elolvassák, és elhiszik, meg a propaganda, hogy hasít, meg stb., de hogy tulajdonképpen ez sem logikus, hogy az emberek hiszékenyek, mert hogyha mindent elhinnénk egymásnak, akkor szintén a kommunikáció megszűnt volna, hogyha

mert kihasználnák a potyautasok, tehát mit tudom én, a majmok is kommunikálnak, vannak nagyon konkrét jeleik, és akkor mit tudom én, jön a tigris, akkor van valamilyen hívójel, hogy jön a tigris, és akkor egyik majom elkezdi úgy használni, hogy akkor bedobja, hogy jön a tigris jel, amikor lát valami nagyon fasz a gyümölcsöt, hogy azt ő kapja meg, mindenki elmenekülő, meg megesszi a gyümölcsöt, akkor megint megszűnt volna a kommunikáció, mert ugye a kiátszották volna mindig, és akkor

vége lenne. Tehát valószínűleg az emberekben van egy nagyon erős ilyen, mondjuk ezt ilyen kognitív éberségnek hívhatjuk, hogy egyébként mi monitorozzuk, hogy mi az információ forrása, mi az előzetes tudásunk, amihez az illeszthető, és a többi. De ugye megint az van, hogy két dolog van. Egyrészt a modern digitális környezet, meg média, ugye nem erre vannak kitalálva, tehát valószínűleg nagyon sokszor nem tudjuk használni ezeket, mert mondjuk nem tudjuk, mi a forrása,

de ezért szerintem nagyon sokszor optikai csalódás az, hogy az embereket hiszék ennek tartjuk. Ez nagyon érdekes, van ez az ilyen polarizáció kutatás, 2022-ben volt Magyarországon, Policy Solutions csinálta, azt hiszem, szétszakadt társadalom, valami ilyesmi a címe, és megnézték, hogy mit gondolnak az ellenzékiek kormánypártokról, kormánypártok az ellenzékiekről. Nyilván nem szerették egymást, tehát hogy ilyen...

Érzelmi... Igen, igen. Tehát ilyen érzelmi hőmérőzést szoktak csinálni, hogy mit tudom, nullától százig milyen közel érzed magad hozzá. Itt ilyen, mit tudom, 30, 70 a saját táborom, és akkor 30 a másik tábor, ami egyébként nagy. Amerikában van ilyen szintű érzelmi polarizáció. Ott is ilyen, úgyhogy egy republikánus a big businessről azt mondja, hogy 50. Tehát, hogy

Nem, nem, a segélyen élőkre azt mondja a republikánus, hogy ötven. A demokraták meg ötvent mondanak a big businessre, de egymásra ilyen nagyon alatta meg, hogy egy republikánus ma az, hogy a lánya egy demokratával összejön, az sokkal jobban kiakasztja, kb. négyszeresen, mint az, hogyha hazajönne egy latinóval vagy egy feketével, ami 40 éve abszolút nem így volt, tehát ez egy teljesen új jelenség, hogy ennyire, hát valójában nem nagyon más gondolunk a világról, hanem sokkal jobban utáljuk egymást, mint régen.

De vissza oda, hogy van azért itt egy, a magyar kutatásra vissza 22, az egyik a legerősebb negatív sztereotípja mindkét fél felében az, hogy a másikról azt gondolja, hogy agymosott. Tehát, hogy az ellenzékek nagyrészt azt gondolja, hogy agymosottak a kormánypártják, a kormánypártják nagyrészt azt gondolja, hogy agymosottak az ellenzékek. Azt gondolják, hogy nem a másik annyira

Hülyeséget csinál az én szemembe, hogy biztos az majd téves információkat kap, azokat elhíz, és az alapján tévesen viselkedik. Ez egyébként a racionális modell, hogy logikusan következik egyik gondot a másikból, és abból én viselkedek. De ez megint nem logikus pszichológiailag, mert sokkal inkább azt látjuk, hogy az embereknek vannak politikai attitűdjük, amik így vagy úgy kialakulnak, ők kormánypárti vagy ellenzéki valamiért,

És alapvetően az információt hozzáválogatom. Tehát nem az van, hogy én elhiszem a propagandát, elhiszem, hogy nem tudom, hogy Magyar Péter meg akarja adóztatni a

gyerekeket is, hanem az van, hogy én eleve nem szeretem Magyar Pétert, és kapok hozzá egy érvet, és az attitüdömhöz használom. És egyébként látok, van egy csomó ilyen videó, hogy beszélgetnek, nem tudom, nagyon fideszes falukban, és ott is jellemzően az van, hogy kérdezik olyan tudsz-e Orbán gazdagodásáról, tudsz-e, nem tudom, és az emberek tudnak, szóval nem az van, hogy nem jut el hozzájuk az információ, hanem az attitüdjük alapján szelektálnak. Hát egyébként nézzük meg abban az országban élünk, ahol

éljétező szocialista, kádárista propaganda volt mennyi évig? 30-40? És akkor a szüleim generáciát megkérdezem, ja, hát nem hittük el, mindenki tudta, hogy ez... Persze. Szóval miért gondoljuk azt, hogy ma az emberek mindent elhisznek? Szóval van egy optikai illúzió, hogy az emberek használják ezeket az érveket, de ezeket sokkal inkább azért használják, mert emberek vagyunk, és meg kell érvelnünk a többi ember előtt, hogy mit miért csinálunk.

És ezeket a politikai kommunikáció mindkét oldalnak általában érveket ad, amit te el tudsz mondani a barátaidnak, hogy miért úgy döntesz, ahogy. De a döntésed az valami másból következik. A politikai attitűdök valahogy sokkal banyarultabb módon formálódnak. Van nagyon sok más szociálpszichológiai mechanizmus, ami létrehozza ezeket. Ugye a konteóknál is az, hogy konteókat osztanak meg emberek, az nem azt jelenti, hogy el is hiszik őket. Meg tudjuk magyarázni. Más módon mondjuk azért oszt meg konteót, mert

Ki akarja mutatni a csoportloyalitást? Vagy bosszantani akar másokat? Vagy Franz tudja? Ha megnézzük, nem a konteók alapján viselkednek az emberek. Tehát ilyen szempontból csodálatos a pizzagét. Úgy nem tudom, azt ismeritek-e?

Amerikában, amikor volt a 2016-os kampány, akkor volt egy ilyen álhír támadása a demokratákkal szemben, hogy pedofil hálózatot futtatnak, és konkrétan meg volt egy pizzeria nevezve, hogy na, ott a gyerekeket ott bújtatják a pincébe. És megjelent egy ember képfegyverrel, bement, és mondta, hogy jöttem kiszabadítani a gyerekeket.

mindenki nyugodjon le, most mutassátok meg az összes helységet. Kiderült, hogy nincs is pincéje a pincériának. Elment, kikutatta, és nem bántott semmit. Nem bántott senkit. Na, ő egy morális ember. Ő úgy cselekedett, ahogy állította, hogy hisz.

Hogyha te azt gondolod, hogy tényleg pedofil hálózatot futtatnak demokraták, és te tudod melyik pizzeriában vagy, akkor neked egyébként kutya kötelességed oda menni és csinálni valamit. De valamiért a többi százezer ember, aki megosztotta ezt, az nem ment oda, hogy kiszabadítsa ezeket a gyerekeket. Jó, de mi ennek az oka, hogy alapvetően az ember mint olyan emocionális alapon működik, és nem racionálisan? Miért alakult így az evolúció? Szerinted?