Keszthelyi Anna

Nem jó az irány, tehát ideig meg tudjuk, egy ideig meg tudjuk magunkat erőszakolni, mert erről van szó, utálom csinálni, gyűlölöm az egészet, de erőt veszek magamon akaraterővel, ami egyébként egy fogyócik, és akkor csinálom, jó, de ezt mendig tudod, és ha beüt a krach, mert pont elválsz, vagy nem tudom, kirúgnak, akkor hol az akaraterő, akkor máshova kell csoportosítani, és akkor minden megy a lecsóba.

adó elhízása van. Csak ránézésből nem tudod megállni. Nincsen ilyen? Hát most van egy nagyon friss metalanézés, ami azt az összefüggést mutatta meg, hogy normál BMI-vel rendelkező emberek és túlsúlyra rendelkező emberek esetében az érzelmi javés nem szignifikáns faktor.

És amikor már valaki elhízott, ott mindig jelen van az érzelmi evés. Ez azt jelenti, hogy bizonyos ponton elhízástól biztos, hogy pszichológiai problémád van. Tehát ez nincs ilyen, hogy valaki csak úgy meghízik 100x kilóra. Ilyen nem létezik. Mert miért, hogyha nincsen pszichológiai problémád? Hát azért, mert nem tudom, rohadt sokat eszik, és semmit nem mozog, és rossz minőségi ételt eszik, mindegy, hogy ez...

de facto, tehát a számokat nézed, akkor annak úgy ez az oka, de hogy miért csinálja ezt, az már lehet számosokból kifolyó dolog. De ez mindenképp egy fontos összefüggés, hogy bizonyosan, tehát elhízásnál már mindig szerepet játszik a psziché.

Ez így merész kimondani, de biztos, hogy szerepet játszik valami mentális állapot. Nem biztos, hogy diagnoszizálható, vagy megüti a kritériumokat, de ott valami el van menve. Minimum egy érzelemszobályozási deficit van ott.

És akkor visszatérve, akkor te nem tudod megmondani, hogy mi volt az az ok, ami miatt ezt a tévképzetet magadévá tetted? Én azt gondolom, hogy az alacsony önbecsülés. Tehát, hogy nekem kellett egy külső eszköz ahhoz, hogy értékesnek tudjam érezni magam. És

És valójában a rengeteg szar, ami velem történt, amit most itt nem részleteztem kifejezetten, azoknak valahogy a testemet, tehát hogy nem bírtam vele mit kezdeni, és a testemet neveztem ki bűnbaknak. És azon keresztül próbáltam megoldani valójában a lelki problémáimat. Minden arról szólt, hogyan tudom lenyomni az érzéseket, hogyan tudom szedálni magam konkrétan. Te addiktív típusnak tartod magad? Abszolút, igen. Addiktív típusnak, aha.

Ez elég, tehát ugyancsak egy addució. Így van, tehát amikor elfogy az eszköztár, mert ugye például gyerekem lett, akkor már nem fogok piázni. Nem akarok cigizni se. Mennyi idős egy ember? 6 éves. Az azt jelenti, hogy akkor a 26 éves korod

Előtt vagy után? 25 éves voltam, igen. 25 éves, amikor megszületett a gyermeked. Amikor ő megszületett, és utána jött egy nagyon-nagyon durva... Tehát akkor váltottam át, igen, falácszavarba a bulimjából, amikor már annyira...

romokban vagy minden szempontban, hogy már kompenzálni sincs kedved, csak-csak zabálni, csak zabálni, enni, enni, enni, megállás nélkül. Tehát a falázszabarnak azt tudjuk nevezni, amikor semmi más nem történik, csak állandóan, vagy amikor csak tudsz zabálsz konkrétan. Pontosan, és nincs kompenzáció, tehát ott nem... Hogy érted, miért? Jó, jó.

Nem, hanem nincs hánytatás, nincs ilyen túledzés, koplalás. Így van, csak befelé vissza. És mit tettél? Mindent? Mindent. Tényleg mindent. Ebben az állapotban képződjük el, hogy egy konkrét, tehát ténylegesen ilyenkor szét van kapcsolódva az elme és a test, amikor egy ilyen állapotban vagyunk. Úgy hívják, hogy dorszávágusz állapot, idegrendszeri állapot.

És nem tudom, hogy ebben mennyire menjek bele az idegrendszeres dolgokba, de alapvetően ugye itt ülünk ebbe, tök jó kis hangulat van, és minden szuper, és az én idegrendszerem, itt az agyamban Neurosepszió, az azt mondja nekem, hogy ez chill, király, nyugi van. Hogyha valaki elkezdenét verni az ajtót, és ordítazni, vagy lövöldözni, vagy valami, akkor...

Az idegrendszerem azt mondja, hogy valami megváltozott. Most már máshogy kell reagálnod, máshogy kell működnöd. És elkezdenének bennem például más hormonok termelődni, elkezden az agyam máshogy működni, mert az, hogy ott van a probléma, oda fókuszálj, elkezdenék torzítani, elkezdenék irracionálisan gondolkodni, mert az idegrendszerem egy stressz reakcióra váltott, egy stressz állapotba, szimpatikus állapotba.

És a polivagális elmélet szerint, amiről kb. senki nem beszél itt Magyarországon. Milyen elmélet? Polivagális elmélet szerint. Polivagális? Így van. Nem csak ez a kettő idegrendszeri elapot van, hogy paraszimpatikus és szimpatikus van, hanem van egy harmadik, ami a teljes lekapcsolódás. Ez azt jelenti, hogy amikor már annyira nagy a probléma, a stressz, amit én nem bírok el, például valakit elkezdenem, nem tudom,

Nevezhetjük így is egyébként, de ebben semmi tudatosság nincs. Nyilvánvaló. Annyi történik ilyenkor, hogy azt érzékeli az én idegrendszerem, a tudatom, hogy ezt már nem bírjuk el. Tehát itt kampetsz, végeztünk. Ez már akkora trigger, lehet érzelmi, vagy külső is, bármi, hogy ez konkrétan egy életveszélyes állapotnak ítéli meg az idegrendszer, és azt mondja, hogy oké, ha

hogy tényleg itt el fogsz patkolni, konkrétan most erről van szó, amit meg tud élni az idegrendszer, akkor ne fájjon már annyira. És elkezd hasítani. És ilyenkor történik meg az, hogy az ember olyan mennyiséget tud megenni, hogy nem hiszi el, mert nem érez semmit, mert se égséget nem érzel, se jól lakottságot, se érzelmeket, mert szétfog kapcsolódva, tele vagy endorfinokkal, például nulla oxitocin fel lehető ilyenkor az agyban a kapcsolódás hormonja.

És amikor ebbe az állapotban vagy, ez az alsó egyi terület indikálja, és amikor ebben vagy, akkor a prefrontális kortex teljesen elérhetetlen. Tehát nem tudsz az akarat erősz hozzáférni. Bármennyire is bárki ordít veled, hogy akard jobban, nem tudsz, mert teljesen kijöttél a balanzból.

Így van. Tartósan is lehet ebbe az ellapotban lenni, sőt, hibrid módon is. És képzeljétek el, hogy folyamatosan váltogatsz, és egyszerre működik dorszá, vágusz például, és paraszimpatikus. Erre hadd mondjam el a legjobb példát. Én, amikor párkapcsolatban voltam, brutál hízásba kezdtem, de tényleg úgy híztam, mint a kismalacok. De tényleg, tehát eszméletlen módon, én azt mondom, hogy átlag havi 8-9 kilót havom. És a párod ez mit volt?

Nem, nem, nem beszéljünk róla. Mindig olyanokat választottam, akik ugyanúgy bántottak engem, mint én magam, persze. Aha.

És amint kijöttem a párkapcsolatban, így olvasztak le a kilók. Soha nem értettem, mindig arra fogtam, hogy biztos boldog evő vagyok, és minden tökéletes, szóval eszem. És amikor megismertem ezt az elméletet az egyik zsenielis mesteremtől, akkor állt össze, hogy aha, tehát amikor párkapcsolatban vagyok, akkor én dorszenvágusz állapotban vagyok. Az mit csinál?