Keszthelyi Anna

Ez az lekapcsolódott állapot. Mert nekem már az, hogy potenciálisan esélyem van arra, hogy megint valakit elveszitek, már beletette be a teljes stressz állapotba. És ezért kell osztályoznunk a triggereket, mert mindenkinek más méretű az idegrendszerének a kapacitása. És hogyha valakinek kicsi a kapacitása,

akkor könnyebben előbb ki fog billenni, mint akinek nagy. És nekem úgy tűnik, hogy eddig tartott a kapacitásom. Ez volt egy olyan trigger, amit én az idegrendszerem úgy érzékezik, hogy én ezt már nem bírom el. Mert ugye kapcsolódott az édesapámhoz. Ha lefordítom, akkor ez azt jelenti, hogy mondjuk van valaki, aki hogyha szerelmi állapotba kerül, akkor elkezd enni és hízik,

és ennek az az oka, hogy már tudatalat fél a másiknak az elvesztésétől, és az étel elpróbálja az ettől való félelmét csillapítani. Pontosan. Nem is csillapítani, de nagyon jól mondod egyébként, pontosan erről van szó. Ezt konkrétan szedálásnak hívják. Tehát, hogy ilyenkor az étel ebben az állapotban két élű fegyverré válik, egy...

visszahúz engem a testembe, mert egy ponton el fogom kezdeni érezni, hogy mennyit ettem. Tehát ott jön egy fizikai trigger érzés, ami egy kicsit visszahúz, egy kicsit leföldel. A másik oldal meg az, hogy amikor az ember annyit eszik, nem tudom, hogy ti merettetek-e ennyit, de tényleg az olyan, hogy... Hát figyelj, mi szerintem igen. Hát ő is. Több.

Tehát amikor már csak így pihegni tudtok, és örültök, hogy lélegezni sikerül. Szereted ezt az állapotot? Nem. Már láttalak így, amikor elmegyünk csülközni. Nem, de az tényleg olyan, hogy a szendállás, tehát az étele szendállod le magad, hogy szétkapcsolódj az érzéseit, ha nem bírod el őket.

És itt nem mondhatom azt valakinek, aki egy ilyen állapotban van, hogy szedd már össze magad, számodd már meg a kalóriákat, mert csak akarat erő. Hanem el kell kezdeni megtalálni azt, hogy oké, miért billensz ki? Mi a triggeret? Hogy tudunk ezen segíteni? Mit fogsz ezzel tenni? Megkeressük a mintázatokat, és ezért...

Tehát valami kiváltója, ami lehet lokális trigger. Nem az, hogy reggeltől estig eszel, hanem történik valami érzelmi kibillenés. Igen, de van olyan is egyébként, amikor reggeltől estig eszel. De alapvetően mindig valami beindítja. Tehát valami lokális trigger, vagy érzelmi, vagy fizikai.

És olyankor, olyan, mintha tényleg kilépnél a testedből, és tényleg egy picit tudod, hogy mi történik, de lehúzták karolót, tehát fogalmat sincs, hogy mit csinálsz, csak automatikusan eszel, megállás nélkül, nagyon gyorsan, és össze-vissza minden. Tehát, hogy mindegy, hogy mi van otthon.

uborka, cukorral, undorító dolgok is, nem mindenkinél, de ez egy tipikus falásom epizód. És ezzel én nagyon élvezet, és nagyon gyorsan eszel, és kell ez a ráges élmény, és utána, amikor elkezdesz ocsudni, akkor hatalmas lesz a bűntudat, és a szégyenérzet, és el akarsz bújni, és minden helyre akarsz bújni. Nagyon változó. Tehát egy perc és 20-30 perc között is lehet. Tehát akkor ez olyan, mint hogyha nem is...

Pontosan, ezt gyönyörűen mondtad. Pontosan ezzel foglalkozom, persze csak szuplénikai eseteknél, tehát mivel nem vagyok pszichológus, ezért nekem pontosan az a range van, akik még nem ütik meg a diagnosztikai kriteriumokat, de ugyanúgy megélik ezeket. Tehát itt vannak azért...

Tehát nagyon fontos a kompetenciahatárokat tartani. Majd pedig pszichológussal dolgozom együtt, de egyébként pontosan ezt csinálom, amit mondasz, és egy általán megalkotott struktúra alapján. A diagnosztikai kritérium az kvázi akkor az, hogy kórházba kell mennie, mert annyira szarul. Nem, nem, ezt jelenti. Ez azt jelenti például, hogy egy falás roham epizód például három hónapon keresztül legalább hetente egyszer megtörténik.

És akkor jelenthetjük ki azt, hogy... És azt jelenti, hogy ez falászavar. Oké. Így van. Három hónapon keresztül? Heti egyszer? Legalább heti egyszer. Többször, igen, de legalább heti egyszer meg kell történnie. És hányszor van olyan, hogy valakinek volt két jó hete, és már is nem jutott meg a diagnosztikai kérdémokat, és kiesik ebből a szűrőből. Gondolom ez a legtöbb ember, nem amúgy, aki ilyenbe szenved, mert ez a range...

Hát többan tartoznak ebbe a rincsbe, akik még nem diagnosztizálhatóak, de ott lebegnek így a trash oldalat. De ez BH-val jelens, vagy mi? A DSM-öt. A DSM-öt szabályozza ezeket. Az mi? Ez a gyűjteménye, ahol pontosan le van írva, hogy mik a diagnosztikai kritériumok. Tehát az erőszavaroknak egyfajta kategóriája. És a pszichiátri zavaroknak a könyve. Jó. Jó.

Most, amit először meg kellett tennem, most ez egy kicsit személyesebb dolog, tehát nekem konkrétan fognom kellett a gyermekemet, és elszöknöm egy másik országba egy kis dobozzal, és új életet kezdeni. És az egy nagyon nehéz időszak volt. Miért érezted szükségét annak, hogy abban a kapcsolatból ki kellett lépned? Effektíve az a kapcsolat hogyan járult hozzá a te evész zavarod föntartásához?

Hát az minden szempontból. Tehát az egyébként tényleg bántalmazó kapcsolatról beszélünk, és tehát ez egy nagyon erős fenntartó tényező volt. Nem egy kiváltó tényező, mert ugye az evészavar annak fenntartó és kiváltó tényezők, meg hajlamosító tényezők, az egy tipikus fenntartó tényező volt. De nem is ez, az evészavar akkor még így nem volt, terítéken volt, de nem ez volt a fő

De alapvetően csak is ez volt a motiváció, hogy jó le kell kinézni, mert különben semmit nem érezem, mert ugye most már így vicces visszagondolni erre, de tényleg ezt gondoltam, és nagyon elkeséredett állapot. És utána ocsuttam. Egyébként, amikor sikerült megjátszanom ezt, hogy elhúzom a csíkot, és tényleg az nagyon szükséges volt, de gyerekem jönnek émen. Nem azért, de kénytelen vagyok ilyen abszolút személyes, meg hogyha

Igen, de egyébként nagyon jó a felvetés, mert ténylegesen kellett volna egy szociális háló, és én azt gondolom, hogy meg is volt, de én nem mertem igénybe venni, nem akartam teher lenni, ugye, mert nem érdemlem meg, meg én visszamegyünk az önutállathoz, az önbecsüléshez, hogy na hát nem fog anyámja kell lenni a gyerekkel, nekem kell mindent felépíteni és megoldani. Úgyhogy volt, de én elutasítottam, és is kellett volna. És akkor inkább elmenekültél.

Így van. Nem annyi részlet, hogy mi akkor külföldön éltünk, tehát ő neki direkt szerintem az célja volt egyébként, hogy ne legyek közel a szociális hálomhoz. Csak az egyik külföldi országban, egy másikban menekültem. És amikor oda költöztél, akkor kezdett kinyílni a szemed saját magaddal kapcsolatban? Így van. Mi történik? Volt egy nagyon jó kis élményem, ami szerintem

szívesen magasztom most, mert tök szánalmas, így kiböröm meg visszagondolva. Ott voltam nagyon rossz állapotban, tényleg pénznélkül, egy gyerekkel egy új helyzetbe, új szituval, teljesen egyedül, és túlsúlyosan, nagyon durván, tehát mondom, akkor 120, nem tudom pontosan most már számokat, de nagyon durván túlsúlyos voltam. És azt éreztem, hogy nagyon szar. Nem tudom, mi történik, de ami most van, az rettenetes, és

És próbáltam jobban lenni. És képződik el, hogy elkezdtem ilyen gucsi táskákat nézegetni, hogy hú, majd, hogyha így nézem az embereket, és majd, hogyha veszek egy gucsi táskát, akkor majd én is olyan értékes leszek, mint azok az kedves nők. És ez szánalmas, de tényleg azt hittem, hogy smink, táska, feltöltött száj, plastikai műtét, az tényleg akkor nekem egy ilyen menekülési útvonalnak tűnt. Hál' Istennek nem tudtam kifizetni. Édes Istenem, de jó, hogy ezzel került téged