Keszthelyi Anna

Igen, de ténylegesen annyira akartam bármiben belekapaszkodni, amitől én értékesnek érzem magam.

És ez ugye a külsőségek, a nagy világ. Tehát, hogy nagyon szánalmas. Mondom, amikor ma meglátok egy feltöltött szájú csajt, aki egyébként tök gyönyörű, mindig megszakad érte a szívem, mert tudom, hogy lehet, hogy azt érzi, hogy világ senkie, és azért kell ilyen dolgokat csinálnia, vagy átüttetni az arcát, vagy bármi ilyesmi, és soha nem. És mindig nagyon nagy empatiám van feléjük. Hatalmas, mert lehet, hogy

ez mind azért csinálja, mert ennyire szarul érzi magát, mint én akkor. Szóval az volt, hogy elkezdtem eszközöket keresni, hogy hogy tudnék jobban lenni, de eszem ágába se lett volna még pszichológushoz lenni, vagy hasonlók. Miért nem? Nem tudom. Nyilván... Nem gyanítottad azt, hogy ez...

Tehát nem ismerted azt föl így tudatosan, hogy neked milyen komoly traumagombóccal kell megküzdened? Nem, nem ismertem föl. Képzeljétek el, ez a legdurvább. Tehát ez ember olyan durván szemellenzősen tud élni, amikor ennyire a külsőségekre... És ugye ez az az állapot, amit mondtam az idegrendszeren, hogy mindent torzítasz, hogy nem tudsz kizumolni.

Mert az idegrendszered egy teljes folyamatos stressz állapotban van. És még mindig nem gondoltam arra. Volt egy pszichológusom, ő volt az első egyébként. Meg is kell menni egy pszichológusra. Így van, elmentem. És hatalmas csalódás volt. Fantasztikusak a pszichológusok, imádom őket, de rengeteg csalódásom volt.

Érezted rajta, hogy nem érdekli kicsit se, hogy mi van velem. Mindig elkésett, mindig bekért a pénzt, fél órával előtt elment, nagyon durva volt, és mondtam neki a problémáimat, és tehát így érzed rajta, hogy nem érdekli, hogy ténylegesen mi van velem. Tehát az egy ilyen, az félresiklott dolog volt, és azt abba is hagytam, persze egy idő után, mikor láttam, hogy úgy érzem, hogy így

Valahogy megcsalva éreztem, magam furán hangzik, de tényleg. Aztán más dolgokat próbáltam, megismertem az intuitív étkezést például. Az mi? Az egy Magyarországon sem lérhető könyv most már, magyarul is. Ezt téged szeretnék. Nekem ez az érődöm most. Egy tíz alapelvre építenek,

És az az egésznek a középpontja, hogy ismerd meg a saját tested, és próbálj a jelzéseire hallgatni. Tehát zseniális egyébként, de valójában arra jövök rá, hogy nem elég a teljes képhez. De az nekem nagyon sokat segített például. Akkor elkezdtem, miután rájöttem... Bocs, bocs, ez nem annyira érdekel, mert nekem van egy olyan intuitív érzetem sokszor, hogy sört kell inni.

De pontosan itt megy el a legtöbb intuitív evő egyébként, amit most mondasz, hogy kihagynak egy pár faktort, és méghozzá azt, hogy a testem tisztelete. Hogy ez oké, nagyon akarom, de ott van mellette az, hogy oké, de a testem egyébként akarja, és jó neki. Tehát van egy kognitív megközelítés is, hogy tudnom kell az, hogy a rengeteg sör nem biztos, hogy optimális lesz. Vagy a rengeteg kaja, bármennyire is imádom. Adott szinten ez...

Most megint el fogunk mászni egy másik irányba. Visszajönünk majd. Segítsetek, mert most ez egy nagyon fontos dolog, és igazad van, hogy kell az akarat erő. De nekem szerintem az a legfontosabb feladat, ami segítőként, hogy az embereknek segítsek kontextusba helyezni magukat. Az azt jelenti, hogy aki...

nem ismeri a kalóriákat, és csupán ennyi a baj, az menjen azokhoz az edzőkhöz, aki kalóriát számoltat vele. Akinek már képbe jönnek az érzelmi dolgok, azok például jönnek, jönek hozzám, és aki már megüti a diagnosztika kritériumokat, az meg menjen pszichológushoz. És hogy minden egyes résznek megvan a saját szakembere, és az a baj, hogy ma ezt így összekeverjük, mindenki ide-oda ugrál. Akinek pszichiátriai problémája van, az is edzőhöz megy. Tehát így

Nem tudjuk, hogy hol van a kontextus. És az a legfontosabb, hogy amikor sikerült meg lehámozni ezt a hagymát, amit mondtál, ott jön be az akaraterő, és igen, ott fog kelleni. És ott tudunk hozzáférni egyáltalán. Tehát, hogy el kell jutni addig, és utána megint releváns lesz minden, amit a kalóriás számolásról mondanak meg az edzők, meg mindenki, mert most már tiszta lappal kezded úgymond, hogy meg tudod, meg tudod csinálni. Úgyhogy mindkettőtöknek igazából...

És igen, kidobtad azt a pszichológust, aki nem bánt be. És hogy mi történik veled? Hogyan lépsz a gyógyulás útján? Így van, az intuitív étkezésnél tartottunk, köszi. És ott történt az, hogy azt mondom, hogy ez nagyon érdekes, intuitíven félj, és akkor végül elkezdek mindent megengedni magamnak. Megszűnik a food noise, a restrikció miatti túlevések például. És utána azon kapom magam, hogy...

Azt hittem, hogy minden jó, és tovább hízok valameddig, nem tudom már pontosan, mert ott már lefogytam vissza és szémemre, ezt nem tudom követni, de ez biztos, hogy ez nekem súlygyarapodást okozott. És azt mondtam, hogy akkor itt mi van? És ott kezdtem el erre specializálódott szakembert keresni, aki új perspektívát mutatott nekem. És azt mondta, hogy létezik viselkedés terápia.

Kognitív viselkedés terápia is létezik. Akkor neurolingvisztikus programozás létezik. És így mentem minden egyes ilyen kis morzsát, így megragadtam, és uvá, ezt is tudni akarom, azt is tudni akarom. Azt jöttek el, hogy azon túl meg, hogy oké, neked kezd fölnyílni a szemed, mert hogy te most már...

Okulsz. Így van, és tanulok, és mentorációt kérek, és én mindent külföldön próbáltam, tehát az Egyesült Államokból vannak mentorjaim, ott is végeztem, például Kaliforniában egy-egy sulit, online persze, nem mentem oda fizikailag, ahol kifejezetten megkaptam azt a szertifikétet, hogy én most falás zavarokra speciálisan odott kócs vagyok például. Ők segítették összerakni a programomat is, nagyon komoly felvételi is volt, meg mindent, szóval

Mindig azt gondolom, hogy megvan az utolsó pazadarab, és utána visszaesek. És utána az történik, hogy megcsinálok mondjuk egy programot valakinél, és megtudom azt, hogy igen, akar a terül, vagy bármilyen nézőpont, vagy hitrendszer, bármi, és utána azt látom, hogy de hát még mindig zabálok. Még mindig nem működik. Még mindig nem működik.

És ezt hosszajátszottam, mondom most a számokban el vagyok teljesen keveredve, de az volt a cél, hogy addig megyek, és addig keresem az embereket, a szakembereket, akikhez elszegődök tanulni, vagy a programjukba részt veszek, vagy a mentorációitokat kérem, amíg tényleg meg nem találsz, hogy mi ez az utolsó puzzle darab. És egyébként mostanában tartok ott, hogy megvan.

az egy érzelmi hiátus kompenzálása. A te esetedben is ilyesmire érzelmi hiánynak a kompenzálása történik? Pontosan, pontosan. És ezért lettem belső gyermek practitioner, mert pontosan ezzel tudom gyógyítgatni ezeket a nagyon mély sebeket.

És ezt mi módokon lehet amúgy megtenni? Hát egy meditáció alatt, vezetett meditációval például. Egy ilyen közös utazás, vagy imaginációval. Ezt én szoktam vezetni a klienseimnél, és pontosan arról szól, hogy olyan érzelmi szükségeket töltsünk be, ami annó nem töltetett be. És ott te magadnak megadod azt az empátiát, azt az érzelmet, amit akkor nem kapott meg. Ez kb. egy feloldozás ilyenkor.