Keszthelyi Anna

Nagyon durva szokhat lenni, tehát ez nagyon mély. De ezt hogy van akkor? De először meg kell, hogy találjátok, hogy egyáltalán hol van a hiátus, nem? Hogyne. És akkor utána... Erre csinálunk egy vesztességdiagramot általában. Vesztességdiagramot? Hát igen, ezt így hívom. Egy idővonalon leírja az összes

vagy olyan eseményt, amire hathatott és negatív volt, de egyébként enélkül is működik, mert az elme pontosan befogja dobni neked, hogy mire van szükséged éppen, és melyik képre. De akkor ez tudatalatti tartományból jön elő? Igen, abszolút, abszolút.

És nagyon-nagyon érdekes, hogy látszik, hogy valaki engedie, az ő elméje elbírja, és van, akinél nem, és látszik, hogy mikor nincs még készre. Tehát amikor nincs készre, akkor mindig ilyen happy emlékek jönnek elő, és jaj, tök jó volt, és amikor valakinek már ott tart az idegrendszer kapacitás, hogy tényleg,

ott vagy, meg tudok küzdeni ezzel a fájdalommal, akkor az elme meg is engedi. És akkor elő is jönnek azok a képek, amiknek elő kell jönnie. És nagyon sokszor van olyan, hogy olyan elfeledett képek jönnek elő, amik már nincsenek a tudatban. És ott van minden, basszus. Igen, minden ott van, nagyon durva. És fantasztikus, és mindig hálás vagyok a klienseimnek, hogy mind megengedik, hogy ennyire közel kerüljek hozzájuk.

És ez olyasmi az imagináció, azt mondtad? Tehát, hogy mechanizmusában hasonlítva amennyire a hipnotizáláshoz? Az imagináció a leglajtosabb. Tehát ott nem is mész nagyon le semmilyen napodba, de úgy mégis képekkel dolgozol. Én nem gondolnám ezt hipnotizálásnak, meg arra nincs is képesítésem, de egy ilyen dologra. Én nekem volt ilyenben részem, és szerintem nagyon-nagyon hasonló lehet a...

kirajzolódni, és ezekből a képekből következtetsz bizonyos dolgokra. Pontosan. A belső gyerek munkánál az a legfontosabb, hogy például bejön az a kép, hogy gyermekként ott vagy és sírsz, és

Neked ki kell lépned a szituációból felnőttként, és empatizálni azzal a gyerekkel. De bocs, akkor te kimondottan ilyen traumatizált állapothoz szereted visszavinni az embert? Ami neki jön. Tehát soha nem...

kérem előre, hogy mihez kell visszavenni, amit az elméje enged. Tehát, hogy akkor egy gyerekkori állapotba kell visszavinni. Így van, mindig a gyerekkortól kezdünk. Mindig a csöcsömőkortól kezdünk. Egészen kisgyerek. Így van, csöcsömőkortól. És az a cél, hogy

A kliáns lássa azt a gyermeket, és érezze azt a fájdalmat, amit akkor ő átélt, és segítsen rajta. De nagyon fontos kitétel, hogy itt meg kell élni azt a fájdalmat újra. És nem az a cél, hogy jaj, minden jó lesz, gyere, happy-zzünk, vagy nem tudom, hanem pont az a cél, hogy bírja el

Újra azt a fájdalmat, amit a gyerek akkor átélt, akkor is, hogyha az bogatelnek tűnik gyerekként, hogy nem tudom, eltört a kis autót, bármi, akkor is egyedül volt el, és újra élik konkrétan ezeket az élményeket, de utána pedig segít magán, miután megvolt az empátia. Tehát így ténylegesen vissza lehet tölteni azt, amit akkor nem kaptál meg, azt most magadnak megadod.

Én végigbőgök. Jó. Végigbőgök. Tehát én rettenetesen, én valamiért én ilyen típusok, nagyon empatikus vagyok, és nagyon rájuk tudok hangolódni, és végigérzem, amit éreznek, és tudom, hogy mikor elég, mikor túl sok van olyan, és amikor azt mondom, hogy oké, ezt most hagyjuk, mert érzem, hogy túl sok, hogy nem bírja el. És

Nem tudom, nem nehéz. Én elvírom. Én elvírom. Tehát végbőgöm, de utána felelök, és tudom, hogy jobb lett, mert ez tiszta fájdalom. Képzeljétek el. Tehát ugye van ilyen nézőpont, hogy van szennyezett fájdalom. Az mit tart a mennyzetet, nem tudom. Ez azt jelenti, hogy amik...

Tehát az érzelem világot olyan, mint a saját vérkeringésed, és ha túl sok érzelmet lenyomsz benne, és nem engeded meg őket, azok ott plakkosodnak, és ott beragadnak, és ez a szennyezett fájdalom. Így érzitek ezt a képet. És amikor pedig egy ilyen felszabadító sírás után például

érzed a fájdalmat, az egy tisztulási folyamat. Ez azt jelenti, hogy a plakkok elkezdenek oldódni, és végre fellélegzen egy picit, és lehet, hogy többször végig kell csinálni ezt a folyamatot, de nagyon megér, és nagyon nehéz. Tehát ilyenkor az ember utána kicsit meg van borulva, kicsit így, tehát nehéz. Nem happy az egész, de utána meg szuper lesz.

És amikor ez a stádium van a közös munkában a kliensekkel, akkor ez alatt ők még ugyanolyan kontrollátlanul nem tudom, így áldozatai ennek a falás roham témának? Hát ez nehéz így pontosan megmondani, de az inkább már akkor van, mikor már ők is éreznek felém egy csomó bizalmat, és egy kicsit már, tehát nem ennyire, nem nagyon az elején szokott ez lenni, ez inkább a vége felé egyébként. Mert

Én tényleg úgy dolgozom együtt az emberekkel, hogy én őket a szívemből szeretem. Tehát, hogy én nagyon szeretem az összes kényelsemet. És azt akarom, hogy biztonságban érezzék magukat, és bízzanak bennem. És ezért inkább várok, amíg ők is bíznak bennem. Ez azért van, mert te is átmentél egy hasonlón, és tudod, hogy mit élnek meg?

Igen, pontosan. Én senkit nem bírnék elítelni, vagy bírálni, vagy azt mondani, hogy szed már össze magad, vagy akkora terű. Mert mindig, nem tudom, túl empatikus vagyok. Ilyen típus vagyok.

Ebben a témában nem, de más nézőpontokban meg rengeteget segítenek nekem a klienseim ilyen szempontból. Tehát nagyon sok inspirációt adnak, és irányvonalakat, hogy merre kell tovább kutakodnom, elindulnom, segítséget kérnem, de ezt valamiért külön választom. Ezt nem tudom összekötni a sajátommal.

Én is szerintem külön választanám, hogy csak róluk legyen szó. Ez az első számú szabályom, hogy itt semmilyen szinte nincs rólam szó. Egy ilyen folyamatban nulla szinte. Ez mind csak róluk szó.

Hát, nagyon jó kérdés. Láttam már arra például, hogy igen, lehet, hogy még belemegyünk ezekbe a faktorokba, hogy mikózkozhatják a falásalmokat, de alapvetően nekem a mai napig van olyan, hogy mondjuk van még falásalmom,