Pázmándi Gergely

Sziasztok! Ez itt a Mindenségit Podcast. Hello mindenki! Így az évvége felé

Azt kell, hogy mondjam, hogy egész évben mi azon gondolkodtunk, meg arról beszélgettünk el stúdió falai között, hogy mennyire fontos az, hogyha az ember meghallgatja a saját buborékán kívüli embereknek is a elképzeléseit, figyel arra, hogy nekik milyen a világlátása. Na most azt kell, hogy mondjam, hogy a mai adás nem ilyen lesz, mert hogy stílszerű legyek, nagyon hasmonszörű a vendég, aki belünk itt ül, őt Szilágyi Tamásnak hívják, Harold Tamás. Sziasztok, és köszi a meghívást. Kösz, hogy

Aki hát nagyon sok szempontból szerintem hasonszorű hozzánk, ahogy említettem. Kezdem azzal, hogy ugye pszichológus végzettségű, mi nem vagyunk azok, de legalább szeretjük a pszichológiát. Gyakorlatilag ugyanolyanok vagyunk. Ez igen. Azon túlmenüen nem lehet elvitatni, hogy ezeket a színes pólókat mindannyian, meg a színes felsőket marhára szeretjük. Igen, mert meg is beszéltük, hogy majd cserélünk egymással. Azon túlmenüen. Vintage vásár.

Fontos nekünk, hogy az embereket valamilyen szinten edukáljuk, vagy egy kicsit így szemléletüket formáljuk. Mindannyian tartalomgyártók vagyunk, és ami az egyik legfőbb közös tulajdonság, hogy imádjuk a sört. Ennek örömére köszintsünk. Ez még nem Tamásnak az ajándéka, merthogy ő a Mad Scientist Sörfőzdének az ügyvezető és társalapítója, és hát majd itt kóstolni fogunk néhány sört is.

de ami aztán teljességgel más.

hármunkban, már mindkettőnkben, az az, hogy hát te nagyon sok mindenrel foglalkozol, meg nagyon sok mindenhez értesz, mi meg csak így ide beülünk és kérdezünk, te meg olyan tartalmakat gyártasz, ahol el is mondod a tutit. Én mindig a fordítottját érzem, amikor így meghívok egy vendéget, hogy én alig tudok ehhez a dologhoz hozzászólni, de szerintem ez egy picit ilyen vele járó impostor szindrómája a mi generációnknak, nem?

hogy úgy gondoljuk, hogy mi úgy nem értünk semmihez, és aztán, amikor megkapjuk ezeket a visszajelzéseket, hogy de egyébként tök okos dolgokat mondasz, akkor így ezt így ellegyinted, hogy jó van, mit tudom én, lehet. Azért is gondoltuk, hogy meghívunk téged, és megismerkedünk veled, mert hogy mi most napokban lesz négy éve, hogy elkezdtük ezt a mindenségi podcastot csinálni, és hát hasonló régóta te is tartalmat gyártasz a nyílt osztály berkeim belül, vagy égisze alatt.

Szembe dicsérlek. De az a helyzet, hogy amikor mi elkezdtük a podcastot négy évvel ezelőtt, akkor tulajdonképpen nagyon kevés olyan ember volt, vagy olyan pszichológus, aki egyáltalán tartalmat gyártott, vagy hogy fontosnak érezte azt, hogy a szemléletet formálja, a pszichológiai kérdéseket az internetes felületeken megvitassa, és aztán azóta pedig, amióta eltelt ez a négy év, azóta végig láthatatlan sorba jelentkeznek

hogy jó, akkor majd jövök jövő héten, és így soha többet nem jön, és így kész, mert úgy nem kell előre utalni. És akkor így eltűnnek az emberek. Egyébként azt elfelejtettem előjáróban a fölvezetőben elmondani, hogy az is nagyon hasonló közöttünk, hogy mi is effektíve hát kvázi kutatjuk a boldogságot. Különféle aspektusból vizsgáljuk ezt a kérdést, és hát te is. És engem érdekelne, hogy téged miért ennyire

kiegyensúlyozott és boldog. De mit mondasz, hogy akkor miért sikerült ezt a flow állapotot az egész családnak? Mert itt akkor valószínűsítem, hogy nem az, hogy meg tudod-e találni a párját a zokninak, hanem az, hogy ti kollektíve egységesen fókuszáltok ugyanarra a tevékenységre, ez hozzájárulhat el. Mert nincs benne teljesítményszorongás. Nem akarod optimalizálni ezt a pillanatot.

nem engedné, hogy átadnak az összes többi helyzetben. Akkor ez egy ilyen valódi boldogságpillanat lesz. Akkor most szeretném megkérni azt, hogy menjünk vissza alapkérdéshez. Ugye mert mentünk egy nagy kört, tehát hogy ott tartunk, hogy te azt mondod, hogy ha az ember a halálán vagy a halálos ágyán visszatekint, akkor az a lényeg, hogy minél több boldog pillanatot, percet, napot kellene megélnünk.

ilyen munka volt. Tehát nekem egy hónapban tíz órányi internetet kellett kicsiholnom Nepából, ahhoz, hogy azt, amiből mi ott így elveget állunk, azt meg tudjam. Oké. Ezt a pénz kérdést csak azért kérdeztem, mert szerintem nagyon sok ember fogja magát és csak álmodozik, és így legalább látja azt, hogy azért áldozatokat kell ezért hozni, bátorságot kell gyűjteni, és el kell indulni a picsába.

hogy akkor utána mi végül is összeállunk. Egy kis kitérőt hagytegyek. Engem marhára foglalkoztatott a kérdés, de most már elég régóta, hogy vajon a mai világban miért, és főleg itt a nyugati civilizációban, miért ennyire vonzó az emberek számára a buddhizmus? Már a negyedik adásunkban Lár Andrást emiatt a kérdéskör miatt hívtuk meg, hogy mi az oka annak, hogy az embermalapság ennyire a buddhizmusban lát fogódzót?

Azt akartam mondani, hogy azért is, köszönöm szépen, bizonysága, hogy a Tao-t követed, vagy választod a három közül, mert hogy itt ülsz. Tehát hogy hazajöttél. Tehát ez szerintem egy ilyen bizonysága annak, hogy na, hát ez most ecet. Hát ez most Magyarország. Most hazajöttem. Én ennek a föl-földobott kőnek egyébként egy ilyen

kutatjuk, vagy ezzel foglalkozunk. Az egyik legfőbb megállapítás az, hogy az emberi kapcsolatoknak milyen elképesztő elementális szerepe van ebben. Tehát, hogy ez egy alaptényező, az emberi kapcsolatok. És érdekes módon én azt gondoltam, hogy én a magyarokkal kevésbé vagyok ilyen nagyon mély emberi viszonyrendszerben, sokkal inkább úgy általánosságban, mint az emberi fajt innét Magyarországról gondolom. De hát ehhez nekem, hogy ezt

alá is lehessen támasztani, el kéne mennem mondjuk Kosztorikára, vagy nem tudom, valahova. Meg Dibetországba. Hát oda nem, az engem nem érdekel, mert az hülyeség. Ott sokkal inkább jól tudnám érezni magam, pláne mondjuk Berlinben, vagy ilyeneken, de az a lényeg, hogy egészen más kultúrákban, hogy hogyan tudnék azokkal az emberekkel kapcsolódni. És lehet, hogy tök egyedül lennék. Én voltam nyugaton is, meg voltam kereten is.

Bocs, csak azért, mert hogy az elején, amikor mondtam, hogy újdonságokat tudok meg, ez például én tényleg szoktam pszichológiával foglalkozni, meg olvasok, meg nem tudom, tanulok. Nem vagyok pszichológus, de engem marhára érdekel egy csomó minden, és elég sok ilyen könyvet olvastam, de nekem ez a morális identitás egy tök újdonság volt. És tök jó megállapítás.

Na, látod, erről van szó. Tehát, hogy különbözőek vagyunk ebből a szempontból. Van, aki azt mondja, hogy ő nem érdemli meg a segítségemet, van, aki azt mondja, hogy mindenki megérdemli a segítségemet. Figyeljetek, az az igazság, hogy én ezt abszolút értem, és nagyon szemléletes módja ez az ízlelő bimbók meg ennek az érzékeltetésére, hogy hogyan működnek az emberek. Viszont azt nem tudom, hogy ezek a morális alapok, amikből ugye hat darab van,

kőbevéset, vagy mondjuk kulturális behatások, szociológia, nem tudom, szocializáció által ez valahogyan változtatható, mert hogyha igen, akkor azért meg kell annak adni a lehetőségét, hogy ezek a teljességgel főkép politikai

És miként viszonyulsz azokhoz a politikusokhoz, akik most kimondottan rájátszanak arra, hogy minél inkább törzsi módon működtessék a társadalmat? Ez nem tud megváltozni. Tehát, hogy az, hogy ez ne így legyen, az szerintem ahhoz hasonló utópia,