Pázmándi Gergely

hogy átmentem el én ezeken, mert különben nem tudok olyan empátiával hozzáállni a dolghoz, úgyhogy én végül is hámás vagyok ezért. Bocsánat, elkanyarodtunk, de hogy az édesanyádnak a szereplét, azt szerintem firtassuk, mert nagyon fontos, és szerintem tök sok esetben egy probléma

például elmegy valaki pszichológushoz, nem magával történik. Képzeld el, hogy volt nekünk a Feca bácsi, aki egy pszichológus és doktor Turi Ferenc családterapeuta, és mondja, hogy volt olyan bulémiás lány, aki majdnem anorexiás, majdhogy nem olyan állapotban volt, hogy gyakorlatilag meg volt neki írva, hogy ha ez így folytatja, akkor meg fog halni. Igen, igen.

És hogy nem egyedül vele kellett foglalkozni, hanem az egész család, hogy milyen dinamikák vannak abban a családban, és úgy tudta ő a lány ebbe az állapotba kihozni, hogy az egész családdal kezdett el foglalkozni. Ezért gondolom azt, hogy nagyon fontos, hogy az édesanyád szerepét azt firtassuk.

Ő mit csinált? Ő is például eljárt pszichológushoz, kócshoz, vagy effektíve a te kéréseidnek elegettet? Hogyan tudsz segíteni lelkileg? Nem, ő nekünk, én valójában az egész nyitottságomat neki köszönhetem valójában, mert én már

Azon tűnődtem, hogy nagyon sok mindenről beszélgettünk eddig, de van még néhány olyan dolog, ami fontos. Az egyik, hogy te hol élsz most? Most Belgiumba. És ott sokat túlsúlyos ember? Nem. Akkor kevés a kuncsafszod? Magyarok a kuncsaftyaim.

Mármint, hogy Belgiumban élő magyar vagy? Online dolgozom, úgyhogy igen. Nem is kell ott élniük, így van, így van. Hanem effektíve ti online tartjátok a kapcsolatot, és ők magyarok. Így van, 80 százalékuk magyar. És hogy találnánk téged meg? Instán. Aha, és...

És szerinted az embereknek, akik téged felkeresnek, azoknak hány százaléka pszichés okokra vezethetően visszatúlsúlyosak? 95%.

Tehát az emberek általában azért túlsősök, mert hogy van valami pszichis nehézségük? Igen. Tehát ezen a szinten már általában nem kalóriákat kell megtanítanom nekik, mert azt már rég tudják, azt már ezerszer megcsinálták, és mégis ugyanott tartanak. Én azt gondolom, hogy aki ilyen szolgáltatást vesz igénybe, inkább urbánus környezetbe jön. Többnyire, biztosan. De azért falun, vagy tanyavvilágban ott azért elég nagy divatja van a

kurkakolba, szalonna, nem tudom, igazi koleszterinbomba. Tehát a magyarok szeretik ezeket a jó nehéz ételeket. Mit gondolsz, hogy nekik is segítségre van a sushiük?

és már is nem fogom adhatni, hanem szépen megeszem. Két dolog jut eszembe az egyik. Itt sokszor ebben a Minden Ségét podcastban szoktunk beszélgetni arról, hogy vannak azok a zónák, ahol nagyon sokáig élnek az emberek, és ezekben a zónákban, a kék zónákban általában az figyelhető meg, hogy az emberek egyfelől mozognak,

Tehát nem az, hogy maratont futnak, meg nem tudom, 100 kilókat emelnek, hanem háztája munkát végeznek, ellátják a környezetüket, leszedik a gyümölcsöt, hajlonganak, 90 éves korukban is folyamatosan, intenzíve mozognak. A másik pedig, hogy nem zabálnak. Az én apám az 50-es években volt gyerek, vidéken, falu világban, tanya világban, ahol

Az 50-es években Magyarországon olyan szegénység volt, hát erről szól a tanú, nem lehetett disznót vágni, nem volt élelmiszer, szó szerint éhénység volt. Az én apám úgy élte az életét, hogy akkor, amikor

normális anyagi körülményeket tudott megterenteni maga és a családja számára. Nekünk nem volt elég egy hűtő, hanem kettő darab hűtőnk volt, és fölra, de úgy, hogy nem lehetett abba már egy fogpiszkálót betenni, mert az ember úgy élte az életét, hogy annyira hiányzott neki

gyerekkorában az, hogy jól lakjon és legyen otthon étel, hogy egyszerűen így kellett. És egy olyan világban, mint amilyen Magyarország volt, amikor hosszú évtizedeken keresztül az embereknek ilyen hiánya volt egyszerűen azért, hogy csak jól lakjanak, ahhoz nagyon kellett az, hogy ilyen legyen a hűtő. Nagyon sok esetben, amit ma meghetsz, azt meg kell enni és be kell szabálni. Szóval ez egy

Ez egy ilyen magyar sajátosság is. Kíváncsi lennék, hogy mondjuk a volt szocialista államokban mennyire jellemző ez az ilyesféle hozzáállás, de szerintem érdekes módon talán valamennyire jellemző.

éhezni tudnak az emberek, és valahogyan mégsem ennyire jellegzetes az, hogy okádásig kell jelzabálni. Igen. De nem?

Igen, szóval az Ákos is ezt mondta, hogy a dopamina az, ami elindítja a cselekvést, ami ráveszi az embert arra, hogy effektíve tedd meg azt. Az agyban a neurotranszmitterek működnek minden egyes parancskiadásnál. Érintőlegesen már így szóba hoztam, de kíváncsi vagyok a véleményre, hogy effektíve azt mondják, hogy messziről indítok.

Ezt az egész Mindenségít Podcastot mi annak az okkán hoztuk létre a Gergővel, hogy elkezdtünk beszélgetni, hogy hogy a francba van, hogy az ember szarul érzi magát egy olyan világban, amikor lehető legjobb élni. Amikor meleg van, bekapcsolod a fűtést, jön a meleg víz, egy gombnyomásra itt a pizza, bármit megtehetsz, és közben meg olyan szarul érezzük magunkat, mint még soha, ennyi dragos, alkoholista nem volt a világban, mint manapság.

És ezt az ellentmondást hogyan lehet áthidalni? És elterjedik négy év, igaz, hogy már időközben itt járt nálunk egyszer, de másodjára, amikor megérkezik Bereckei Tamás evolúciós pszichológus, akkor elmondja, hogy azért van ez az egész helyzet, mert hogy az ember az éveződek alatt berendezkedett, vagy evolválódott egyfajta életvitelre,

ami nem olyan, mint manapság, hogy ülünk egy képernyő előtt, meg nem mozdulunk, semmit nem csinálunk, pörgetjük a... Tehát a dopamíg nem azért jött létre, hogy érted, így csinálja az ujjaddal. Így van. És ez van. Meg a kortizol sem azért, hogy napokat fürödjél benne. Abszolút. És eltávolodtunk attól az életvitáltól. És ő például azt mondja, hogy az egyik legfőbb probléma,