Varga Tóth Róbert

megválaszhatlan, meg érdekesség vesz bennünket körül, hogy az inkább lehet, hogy mélyíti az embernek a vallásosságát, nem vallásosságát, a hitét. Igen. Hát az biztos, hogy nem vette el a hitemet,

Nem. Nagyon sokat. Tehát ahhoz képest, hogy én semmit nem tudok. Na mindegy. Viszont nekem az érdekelne, hogy mondjuk a tudománykommunikációs munkásságod az éppen azt célozza, hogy ezeket a falakat, amit így az ember saját magában felépít, és azt mondja, hogy nem tudom, azt igenis lerombolt.

Persze. Úgyhogy például ez... De...

Tehát attól szerintem olyan nagyon messze nem vagyunk. Isten igazából engem az érdekel, hogy itt a világ iszonyatosan gyorsan változik, olyan, hát nem tudom, félelmek vesznek bennünket körül, ami a globális felmelegedés, a globális rendőrsze a máson, hogy ezek téged megérintenek-e, vagy egyáltalán, mivel, ahogy fogalmazol, a jövőt annyira kiszámíthatatlanak gondoljuk, emiatt így nem is nagyon

Elfáradtunk, de hát azért, mert irtózatosan kellett koncentrálni ahhoz, hogy egy picit is valamit megértsek abból, amit Esztermann mondott nekünk, viszont azt szeretném, hogy a ti megértenétek, hogy ahhoz, hogy ez a

önakaratból ezzel a problémával megküzdeni, az ő szemükben egy nem becsülendő magatartás, hogy ilyen szépen eufemisztikusan fejezzem ki magam. Na, mit van? Van sok igazság van benne, de azért nem ilyen sarkos, de alapvetően igen, én azt gondolom, hogy szerintem a legnagyobb szerepe annak, hogy az embernek az élete milyen, az ő maga tulajdonképpen.

Ezek nevezetesen azok a dolgok, hogy nagyon köszönjük nektek, hogy most néztek bennünket, de továbbra is szeretnénk mindenkit buzdítani arra, hogy amennyiben értékesnek vagy valamiért tanulságosnak találja a mi adásfolyamainkat, akkor legyenek szívesek azokat megosztani, számukra fontos emberekkel feliratkozni.

és tökre szeretjük azt is, amikor véleményeket írtok az adás alá témával kapcsolatban, vagy Robi hajával, bármivel kapcsolatban, az nagyon sokat segít, és a feliratkozás, meg egy like, meg egy komment beírása ingyen van. Aki pedig úgy érzi, hogy ez neki nem elég, és szeretne minket anyagilag is támogatni, azért nagyon hálásak vagyunk, és a Patreon oldalon szeretettel várjuk új tartalmakkal, újfajta adásokkal, úgyhogy gyertek! A mentálfröccs!

effektíve a túlsúly elérése az abból a szándékból ered, hogy te fogyni akartál. Így van. Ez nagyon durva, és pontosan erre van szó. Az ellentétes mechanizmus kezdett működni. Így van, így van. És szerinted az, hogy ez a jó effektus léta jött, az ennek a radikális megközelítésnek köszönhető? Mármint az, hogyha a szénhidrátot megvonod, az egy elég egyoldalú...

De amúgy az, hogy ha a túlsúly, az elhízás, de mondhatjuk akár az anorexiát is, tehát valamilyen szélsőséges testi állapot, és az az állapot, hogy akárhogy nézel ki, de ha tükörben ezzel gyűlölöd magad, ez egy pszichológiai probléma. Igazából. Ez így van.

És amit a Robi mondott az elején, én tudom, hogy a pszichológiai probléma az nyilván egy csomó mindent megnehezít, akár túlsúlyról legyen szó, akár túlvékonyságról, akár nem tudom, alkoholizmus, tehát bármi, de az egy pszichológiai probléma, és én, amit a Robi mond, én azt azokra az emberekre értem, akiknek nem ez a specifikus okból kifog...

Mindig, de ott kifejezett ez szignifikáns a különbség, hogy mennyi volt az érzelmi evő, és mennyi ember nem. Amúgy erre azt akartam mondani, hogy akkor valószínűleg a nem tudom, az amerikai népességnek nem tudom hány százaléka obézon, ami kurva sok, de hogy amúgy meg az tökre lehet, hogy ennyi százalékának is pszichések, beteg nemzet, súlyos pszichológiai problémája van. Hogyne.

Így van. De hasonló, ilyen hormonális dolgok történnek akkor érzelmi ervéstnél, mint mondjuk, amikor hajnali háromban, és még mindig pörgetem azt a szart, mert kell a, nem tudom, dopamin, vagy nem tudom, micsoda, az hasonló mechanizmus. Pontosan, ugyanaz a dopaminpálya. Négy közül az egyik dopaminpálya az, amit érintett az összes függőségnél, ugyanúgy az evésnél, mint a telefonfüggőségnél.

Most így ezek az ismeretek alapján csak elmondtál nekem, erről kéne egy stratégiát alkotnom laikusként, akkor én valószínűleg azt mondanám, hogy itt, amikor valaki ilyen állapotba tud kerülni, hogy mondjuk fél óráig mindent, ami az útjába kerül, öntudatlan állapotban elkezd zabálni tulajdonképpen, akkor

Ez egy nagyon komplex folyamat, hogyha ezen az ember segíteni akar, mert akkor egy egész trauma hagymát kell a tetejétől visszamaszírozni, visszafejtegetni, ahhoz, hogy végre valamikor egyszer oda eljuss ideális esetben, hogy egyáltalán súlyjal lehet foglalkozni, nem?

Múlik az akaraterőn, tehát hogyha megittem nyolc sört, még szívesen meginnék egy mákpálingát és még egy sört, de hogy akarom kell azt nem meginni, nem? Mármint, hogy ilyen szempontból az fontos, szerintem. Egyébként igazad van az akaraterőben, csak...

önmagadtól valójában, és gyönyörű, és ténylegesen visszatöltődnek azok az érzelmi szükségletek, amik hiányoztak. Tehát akkor ezek visszamenőleges feldolgoztatásai a traumáknak. Igen, így van. Nem gondoljátok, hogy elképesztő, hogy erre képes az emberi elme? Vagy a tudat, vagy nem tudom, hogy milyen kéne szívni. De hogyha erre képes, akkor tehát hol van a határ?

Bár tudnám. Lenyűgöző. Tényleg. Sosem. Minél többet tudunk, annál jobban rájövünk, hogy semmit nem tudunk, nem? Tehát ez tipikusan... Én egyetértek. Ez a téma tényleg ilyen, hogy semmit nem tudok. Most tudom, hogy merrek beszélni erről. És figyelj, neked amikor egy ilyen emberrel dolgozol, és nem tudom már hány kliensednek a gyermekkori trauma komplexumait oldott föl, meg dolgoztak ezen, neked ez nem nehéz?

És amikor dolgozol a klienseiddel, akkor az valamelyest, tehát hogy mondjam, hogy te is tudsz olyan értelmehasznot húzni abból, hogy az ő traumafeldolgozásaik benned is valahogy tudnak hatni? Tehát hogy tudsz te is gyógyulni, miközben ezt csinálod? Vagy neked külön el kell választanod? Én ezt az volt, hogy elválasztom. Nekem ezek nem...

A függőségetnél szokták azt mondani, hogy terápiák után is nem arról van szó, hogy a függőséget felszámolod, vagy meggyógyul, hanem az, hogy egy olyan állapotot lehet elérni, amiben az ember boldogan és amennyire lehet harmonikusan együtt tud élni azzal a démonnal, ami lóg egyébként a nyakával. Te meg tudj ezt elédíteni. És ez is hasonló ehhez, hogy el tud ez múlni. Szerinted?