Keszthelyi Anna

10x évesen az egész, rengeteg könyvünk volt mindig is, és tele volt egy egész fal csak önfejlesztő könyvekkel, és én már mióta olvasni tudok, én azokat olvasom. Tényleg. Az, hogy hogy működik az elmetet, ennek mindig érdekelt, és ő, az én nagyokámnak ez nem egy újdonság, tehát ő folyamatosan jár szakemberekhez, segítőkhöz, meditálni, minden, szóval ez nem volt egy ilyen... Ő művész.

Igen, nem, iparművész és tanítis a Pécsi Művészeti. Igen, te Pécsi vagy. Igen, Pestre születtem, de Pécsen környékén, Palkonyán nőttem fel valójában. Jó hely. És a gyermeked? Ő milyen? Ő...

Nagyon cuki. Túlsős? Nem. Még nem. De egyébként nagyon érzékeny témát hozta ebbe, mert ő az evés-zavar és szövési problémáim nagy részét így megéli, sőt már magzati koldban is rettenetes dolgokat élt meg. Szóval én, és nálunk, ezt tudom, hogy nagyon paradox, de nálunk, a mi kis családrendszerünkben a legtöbb probléma valójában az evés.

és széljen gyalázat, vagy nem. Én külön segítséget, segítőt, pszichológushoz járok csak az evés miatt egyébként, ugye a gyerekem és az én evésem miatt. Egy belga pszichológusom van, aki fantasztikus, tényleg ő egyszerűen zseniális, és vele ezen dolgozunk. Úgyhogy lehet, hogy lesz probléma, és nem tudom, és tök gáz, de ez van.

Nem gáz. Megoldjuk. De mi lehet, vagy van most már valami olyan, ami arra utalulja, hogy a gyermekednek lehet ez a problémája? Van. Mert most van. Tehát ő nem is tudom hány éves volt, de például csak úgy volt hajlandó kaját megenni, hogy ráraktam érlegre. És amúgy meg nem evett. Akkor ez az időszak elmúlt, mert ugye tőlem is ezt látta. Ez ilyen kattant korszakomba például. Akkor volt olyan, hogy...

hogy nagyon durván elkezdett csakítani, tényleg ilyen mini-mini, tehát az túllevés volt, és tudtam, hogy valójában szerintem ennek nincs erre szüksége, és mégis mondta, hogy de, a pocakom kéri. Tehát, hogy vannak már jelek, de nagyon keményen dolgozunk rajta, mert ezt a mintát így vénásan megkapja tőlem. Tehát a gyerekek az mintakövető, tehát leginkább a szüleik után mennek. Igen.

És a folyamatos küzdelme, mert ő minden nap többször átélt az étkező asztalnál. Ezért is bátorkodtam ezt a kérdést. Igen, ez nagyon jó kérdés, sajnos, és fájdalmas, de dolgozunk rajta, tehát ez terítéken van.

Jézusom, előről kezdődik az egész, én is emlékszem erre az érzését, pedig én most már ezt nem mondom, ezt biztos, hogy lehet, hogy még mindig bennem van, és onnan veszélyelt ezt a mintát, nem tudom, de ez mindig nagy talán, szóval ezen rá dolgozunk, hogy ő nagyon rendben legyen. Figyelj, te szépnek tartod most magad? Nem. Szerinted mi a szépség?

Ezt hagyjatok nekem is egy viszket létre. A szépség. Ó, nem tudom. Szerintem nem létezik szépség. Én megmondom őszintén, hogy az elfogadás szintjén vagyok. Az egy nagyon-nagyon szuper rezgésszint. Nem érdekel, hogy szép vagyok-e. Nem mozgat meg, mert nem számít, hogy

De tudom, hogy nagyon-nagyon érdekel. Meg nyilván ki vagyok sminkában, meg biztos elfoglalja, hogy mennyire szörnyen nézek ki a kamerák előtt, de úgy ez egy másodpercig mozgat, aztán menjünk tovább. Hol ott az életem erről szólt?

ezelőtt, nagyon sok évig. És én azt gondolom, hogy a szépség az egy teljesen jelentéktelen dolog. Jó a szemnek, meg minden, de nem lehet életszél, és nem lehet mérce. Én szerintem. Hanem van, aki vele születik, tök jó, de nem kéne, hogy nagyon nagy faktor legyen egyáltalán. Szerintem. Mit gondolsz, hogy az a világ, amit most ilyen Instagram vagy kirakat világnak gondolunk, az hogyan járul hozzá az ember

lelki állapotához. Töngre teszi. Töngre teszi. Teljesen. Hogy a... Hozzájárult a te rossz állapotodhoz? Persze. Hozzájárult, és most ennyire durvább. Tehát, hogy eddig még a szomszédlányjal hasonlítgattam magam, hogy neki vékonyabb a dereka, most meg bárkivel a világ bármelyik pontjáról. Összes csajával. Öt percen belül az összesen. Tehát, hogy eszméletlen. Az egész hamis. Tehát, hogy

én nem is rakok ki előtte utána képeket például a social médiára, mert meglát valaki egy ilyen képet, hogy valaki lefogyott, nem tudom, 30 kilót, és előtte utána kép. És ú, már is akarom, minden annyira felgyorsult, minden annyira eszméletlenül fake. Nincs benne az a rengeteg szenvedés, az a sok meghozott döntés, az a fájdalom, az a kudarc, csak az előtte utána kép. Én is akarom holnapra, sőt, mert tegnapra. És

És ez nagyon hamis, nagyon messze vannak ezek az ideálok, és a mostani szépségideál nem elérhető beavatkozások nélkül, ami nagyon gáz. Tehát, hogy ez így nem oké. Tehát a mostani szépségideál az természetesen nem elérhető. Senkinek nem lesz ilyen feneke, meg ekkora szája, meg pont ilyen alsontja, vagy...

nagyon kevés embernek. És mégis ez az ideál. Úgyhogy szerintem ez nagyon elszomorító, és mindig feladat a klienseim, hogy kikövessük ezeket az embereket a social médián. Mert ez nem visz előre. Sőt, nagyon. Annyira távoli, hogy inkább földbe döngöli azt az embert, aki vágyik arra az alakra például, vagy kinézetre.

Hát a célom az, hogy egy olyan utat járjak végig, amiből mindenki profitál majd. És ami ehhez még jönnie kell, az jöjjön. Kész vagyok. Tényleg mindig ez van, hogy van egy állapot, elértem, oké, azt már nagyon tudom, már nagyon jól csinálom, integrálom az életembe, és utána jön egy visszaesés, és megint új eszközt kell keresnem, és lehet, hogy még jön pár ilyen szitú.

Most már azt érzem, hogy nagyon. Tehát most már tényleg, ha elmegyek egy külföldi szakemberhez, akkor már tényleg ott tartok, hogy nem tud újat mondani, ezt nem nagy képűségben mondom, hanem tényleg azok a részek mind megvannak már nekem, amit ő átad. Most az, hogy egy plusz feladat tök jó, egy plusz eszköz tök jó, de hogy az alapvető programpontok azok megvannak. De én mindig kíváncsi vagyok, hogy hol van a vége.

meg hogy milyen az a tényleg megérkezett állapot, de szerintem nagyon-nagyon közel vagyok ehhez. Szóval most már elég maga biztosan merek erről beszélni, meg tanácsot osztani tényleg. Húrj be jó. Köszönöm a türelmeteket, hogy kimehettem a morzsból, mert végre így sokkal jobb. Előtte is igaz, hogy víz, de légy szíves, kocsintj velünk, mert annyira jó, hogyha még kocsintunk. Egészség.

Tehát fölveszik veled a kapcsolatod, akkor mit történik? Mit mondanak, hogy miért jönnek? Nekik is falásromok van, vagy csak túlsúlyosak? Igen, igen. Tehát meg vannak akadva. Vagy mi a problémáknak a túlnyomó többsége? Meg vannak akadva egy bizonyos szinten, és nem tudnak lefogyni, vagy falásromokkal, vagy érzelmi evéssel küzdenek. És ilyenkor egy hosszas beszélgetés után

Ránézek ugye a helyzetükre, és megítélem azt, hogy ez az én kompetenciámba belefére, ezt közben is persze csekkolom, tehát hogyha úgy van, akkor tudnom kell a határamat, és szakemberhez tovább irányítanom, vagy pszichiáterhez, bocsánat, vagy pszichológushoz, de nagyon sokszor párhuzamosan dolgozunk pszichológussal például egyidejűleg.